Irén”

„Hilda! Minden könyvedet olvastam és egyre erősebb bennem az érzés, hogy nagy kár lett volna meg  NEM írni őket. Nagyot alkottál, nagyon termékeny vagy! Mint mindig nagyon őszintén, érthetően, világosan fogalmazol. Te szereted az embereket és az igazságot, ami manapság igen ritka. A Kérdések könyvében nagyon ember közeliek a történetek. Szinte az alak bőrébe bújsz és vele együtt éled meg a sorsát, ezért érzi át tökéletesen az is aki olvassa. Örülök hogy találkozhattam a könyveiddel és sajnálhatja az, aki még nem, mert értékes gondolatoktól lett szegényebb. Te már beírtad a nevedet a történelembe és tudnod kell, hogy ez nem kis dolog! Gratulálok és tiszta szívből ajánlom mindenkinek a könyveidet! Marcsi”

„Kedves Hilda! Hihetetlen amin keresztül mentetek, egyszerűen félelmetes, de végre vége. Fantasztikusan erős nő vagy, ami csodálatra méltó. Egyszerre olvastam el a könyveket külön külön, le sem tudtam tenni. Stílusos, jó felépítésű, olvasmányos, tanulságos könyvek, választékos és érthető szókinccsel. Ehhez is van tehetséged vitathatatlanul. Remélem jól vagy már és élvezed a mindennapok szépségét. Minden jót kívánok neked drága Hilda és csodás boldog perceket napokat , éveket mert nagyon megérdemled.”

„Még egyszer gratulálok, hogy ez a könyved is megszületett!

A külleme, a kötése, szépen illeszkedik a sorozatodba. Jópofa és kifejező a 3 szófelhőbe (2 kéz és szív) rendezett sok kulcsszó, ami elsőre montázs hatású,.  A képes illusztrációk is sokatmondóak, de néhol a borító stílusában még szívesen néztem volna néhány grafikát. Nagyszerű, hogy a betűtípus nem kicsi, jól olvasható!

Az életünket mozgató főbb témák, kérdések megragadása a személyes történeteken keresztül közvetlen hangnemet eredményeznek.

Sok alapkérdést vetnek fel a történetek, melyek közül mindenki tud találni a saját életéből ismert szituációhoz hasonlót, így várja is a megoldást, mi lesz a történet vége. Többször is nyitott kérdés marad, ez is természetes, mert mindenki önreflexív módon emészti meg. Kicsit olyan a hangulata, mintha barátnők beszélgetnének egymás között. Néhol a negatív végkicsengésű élethelyzeteket oldva szívesen olvastam volna pozitívabbakat is, ami a felek belső erejére, a megoldáshoz vezető útra világít rá még, ha nem is receptet ad, hiszen azt nem is lehet. Aki elolvassa ezt a könyvet, azt megnyugtathatja, hogy mások is élnek hasonlóan, de talán lökést is ad ahhoz, hogy neki még nem késő a pozitív megoldást jelentő útra lépnie.

Kíváncsi vagyok, milyen húsba vágó témát érlelsz magadban a következő könyvedhez.

Füstös Ilona”