Zombor Bise: A remény (ebook)

500.00 Ft

Prológus

Felvirradtak a Nap első, hősi sugarai. Az erdő lobjai közt sejtelmesen bújnak át a fénynyalábok és világítják be az élővilágot… és azt is, ami már nem élő. A jó öreg Nap már  csak ilyen, nem válogat. Pedig ez a két lábon járkáló foszló bűztetem már egész biztosan nem tudja értékelni ezt a kellemes és langyos fényességet. Esetlenül szedi lábait, jobb bokája egészen természetellenes módon van befelé fordulva, bár hol természetes az, hogy egy halott ember szeli az erdőt kora reggel? Ruházata éppúgy mocskos és foszladozik, mint az alatta lévő teste. Bőre és kilógó izomszövetei már elszíneződtek és jócskán el is rohadtak, kisebb bőr és húsdarabjai szinte porként hullottak léptei után. Egy jó ideje róhatja ilyen állapotban a világot szegény teremtény. Az arca, óóó, ez az eltorzult fej, ez a rengeteg seb, ez a ritka, koszos haj, egy hölgyre, már nyomokban sem emlékeztető látványt nyújt… de nem ez a legrosszabb. Azok a szemek! Ez a tekintet! Üres, céltalan, és félelmet nem ismerő. Egy emócióktól, értelemtől és fájdalomérzettől mentes „gépezet”, amelynek egyetlen üzemanyaga a nyers hús, aminek megszerzésének érdekében nem válogat. Senki sem szeretne elé kerülni… ámbár valaki úgy tűnik mégsem volt ilyen szerencsés és már csak idő kérdése, mígnem az élettelen fenevad eléri áldozatát. Szegény fiú, még igen fiatalnak látszik, biztosan nem töltötte be a huszonötöt sem. Mellette egy autó roncsai árulkodnak egy baleset nyomairól, amiben úgy látszik, nem a becsapódás lesz végzetes… Már csak néhány lépés, míg a z imbolygó foszlányadék elér hozzá, ha a fiú felakar ébredni azt vagy most teszi, vagy jobb ha feladja, bár sebes lélegzetvétele úgy tűnik, az élet reményében kapkod…5.4.3.2.1…Nincs több lépés. Ez a rothadó szörnyeteg, ez a kíméletlen gyilkológép, ki válogatás nélkül öl, most újabb prédára
lelt. Egy szerencsétlen mozdulattal leheveredett a fiú mellé, közben pedig nyögött egy hatalmasat a sajátos módján -bár talán inkább lett volna nevezhető hörgésnek. Csontra száradt, fehéres ujjaival megfogta a fiú vállai t, majd száját hatalmasra tátva egy óriásit harapott áldozata nyakába… A fiú felébredt, de az egyetlen dolog, ami még kijött a torkán, felverve vele az erdő összes madarát, csupán ennyi volt:
-Áááááááááággggggggggghhhhhhhhhhhhh!!!!!!!

Leírás

Ötödik epizód: Mire elég 7 golyó?

Cathragorn szemét lehunyva vett egy mély lélegzetet majd kezével megszorítva a pisztoly markolatát egyenesen a ház felé kezdett rohanni, az élőhalott hordával szemben. Tudta, hogy amióta itt van, folyamatosan csak maga ellen dolgozott, és bizony itt az idő, hogy fordítson pechszériáján, még ha ez jelenleg igen nagy falatnak is tűnt. Közelebb érve a tömeghez megállt egy pillanatra és célzásra kapta fegyverét, amellyel a legközelebbi, tőle kicsit jobbra lévő élőhalottat egyből fejbe is lőtte, ezzel pedig keletkezett egy kis biztonsági rés ahol elszaladhatott.
-Még hat!
Nem sokáig jutott, kissé elhamarkodottan rohant előre, most ugyanis három élveholttal nézett farkasszemet az ifjú katona. Megállt és ismét célra tartotta fegyverét, nem volt sok tölténye, nem kockáztathatta meg, hogy futás közben vaktában durrogtasson. Először a hármas csoport balra eső tagját szedte le egy jól irányzott lövéssel, ami egyenesen a szeme közé csapódott a koszos göndör hajú halott nőnek, aki egyből hanyatt vágódott. Cathragorn villámgyorsan emelte a csövet a következő célpontjára, aki egy kövér, középkorú bajszos férfi volt, és ő is kapott egy találatot a homlokába. Cathragorn hirtelen úgy döntött, hogy elég hely adódott neki a menekülésre, így nem folytatta a lövöldözést… egyelőre.

– Még négy!
Egész jó távot sprintelt az ifjú katona, sikeresen elkerülte a legtöbb élőhalottat és már nem volt messze a ház, viszont az ajtó előtt egy kisebb csoport gyűlt össze, akiken átjutni harc nélkül lehetetlen feladatnak bizonyult. Cathragorn már elő is készítette a célzást a pisztolya felemelésével, de tüzelésbe még nem kezdett, a lehető legközelebb akart érni hozzájuk, ám mikor már úgy tűnt nem biztonságos (már ha a szituáció egyáltalán az lenne) megállt és lelőtt újabb két élőhalottat, akik bowling bábuként letaroltak még három további hullát, így Cathragorn egy hatalmasat szökkenve átrepült felettük és begurult a bejárait ajtón, amit megfordulva egyből be is csapott, majd zárt, de hogy biztosra menjen még a mellette lévő cipőszekrényt is elé tolta, eközben pedig csak egy dologra tudott gondolni.
– Még kettő!
Közben felötlött egy másik gondolat is Cathragorn agyában, miszerint gyorsan át kell vizsgálnia a házat, ha van még bejárat, akkor azokat is mihamarabb el kell barikádoznia. A lehető legnagyobb sebességgel elrohant a hátsó ajtóhoz, ahol máris megpróbált bejutni egy kóborló, de Cathragorn egy lövéssel leterítette.
– Még egy!
A körbejárás során Cathragorn nem talált több ajtót, viszont jó néhány ablakot igen, amik szintén sok gondot okozhatnak még, hisz előbb-utóbb képesek lesznek azon is bemászni a halottak. Nem volt rest az ifjú katona és mindent, ami mozdítható –asztalok, székek,
szekrények –a bejáratokhoz pakolt, hogy biztonságban megpihenhessen és tovább küldhesse a rádiójeleket. Ahhoz, hogy a lehető legnagyobb biztonságban érezhesse magát, Cathragorn felment az emeletre, és az egyik szobában -aminek az ajtaját biztos, ami biztos egy szekrénnyel és gyermekággyal elzárt -megpihent egy kicsit. Rengeteg sérülést szerzett korábbról, és szörnyen kimerült is volt. Tudta, hogy fegyver nélkül, ilyen állapotban nem lesz képes önerőből elhagyni ezt a helyet, főleg, ha ilyen rohamos tempóban gyűlnek a közelből az élveholtak, még az sem kizárt, hogy egy Z-front van éppen kialakulóban. Cathragorn úgy érezte, hogy csupán egy dolog jelentett reményt a számára. A bedöglött mikrofonú rádiójába vetett hite…

(folytatása a teljes kiadásban).

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Zombor Bise: A remény (ebook)” értékelése elsőként
X