Betekintő – Hesz Tamás: La estrella solitaria
Hatalmas sebességgel érkezett a sárga mezes védő, – választás híján fölrúgta a fele-ilyen, fele olyan színű labdát az égbe, túl a saját fölső-kapufája fölött, – el a távoli messzeségbe. Pöfékelték a levegőt társai, hogy centik híján úszták csak meg a gólt!” – A mérkőzés tovább zajlott – a következő pillanatban jöhetett a sarok-beadás, valaki be is akarta fejelni a szögletet, de olyan csúnyán összefejelt az ellenfél védőjével, hogy mind a ketten földre kerültek. A bíró belefújt sípjába. Ott ültek sírva-keseregve, meg sem tudtak moccanni kínjukban! – Körbe állták őket a csapattársak, hurrogott a közönség, már a második félidő végén jártak, és kettő-kettőre állt az eredmény.
A bíró lemondóan tárta szét karját, mert mire talpra tudtak állni a játékosok, jócskán kifutottak a kilencven percből. A sérülteket, kikísérték vizsgálatra, és mindketten annyira fájlalták a fejük, hogy az orvos nem engedte vissza őket a pályára. – A baj csak az volt, hogy a tartalék játékosok tele ették magukat kókuszos sajttal, és üdítőt is ittak rá bőven. Kinyúlva hevertek egy fa árnyékában, és szörtyögtek- mélyen aludtak, lelket nem lehetett beléjük verni!
Félix ismerte a szabályt, és tudta, ha nem adódik cserejátékos, aki helyükbe állhatna, – ráadásul még az időből is kifutnak, tizenegyesekkel döntik el, hogy ki lesz a nyertes. Elsőnek is lesz, kétszer öt perc hosszabbítás. – Alaposan oldalba lökte Miguelt.
- Mi van már! – Hurrogott unokaöccse.



















