Leírás
Gyalázatosan érezte magát.
Behívta Shert és átadta neki a két levelet tartalmazó lezárt borítékot azzal, hogy helyezze el a szobájában lévő trezorba.
– Haza megyek. Nem jól érzem magam – mondta gondterhelten.
Sher csodálkozó arccal nézett rá, mert ilyet még sohasem tett. Csöppet sem volt sápadt, ami rosszullétének mindig kísérő jelensége. Csak szemmel láthatóan gyászos hangulatban volt.
Amikor kilépett az ajtón eszébe jutott a duplán bevett gyógyszer. Bár nagyon csodálkozott, mert tökéletesen elmúlt a szorító fájdalom és rosszullét sem környékezte. Mégis úgy döntött, hogy hazafelé bemegy orvosához.
– Hello Mag! Robert egyedül van? – Mutatott a rendelő ajtajára.
– Igen. Parancsoljon! – Felállt és kinyitotta előtte az ajtót.
– Hello Robert!
– Már megint rosszalkodik a szíved, Paul? – Kérdezte, majd szemügyre vette az arcát. – Hála az égnek, csöppet sem látszol betegnek.
Finch elgondolkodott. Valóban, egyáltalán nem érzi magát rosszul. Pedig elvileg, a két gyógyszer után már szörnyű állapotban kellene lennie. Talán már meg is kellett volna halnia.
– No, gyere! – Alaposan megvizsgálta, majd közölte.
– Kutyabajod. Mikor volt utoljára rosszulléted?
Finch az órájára pillantott. Kb. egy órája, lehet, hogy kicsit több.
– Hát akkor miért most jöttél? Vagy gyógyszerrel kompenzálni lehetett?
Finch ismét elgondolkodott a történteken.
– No, szólalj már meg! Orvos vagyok, nem látnok.
– Amint mondtam, kb. egy órával ezelőtt volt egy heves rohamon. Bevettem a gyógyszert, amit felírtál. Aztán sikerült egy kicsit még jobban felidegesíteni magam és automatikusan bevettem még egyet.
Észrevette, hogy orvosa teljesen kétségbe esett. Megragadta, az ágyra lenyomta, felhúzta az ingét és sietve rakta mellére, aztán csuklójára, majd bokájára az elektródákat. Feszülten figyelte a műszer diagramját, majd megrázta a fejét.
– Nem értem. Semmi abnormális. Biztos, hogy nem csak akartad bevenni a második tablettát?
– Nem – mondta határozottan.
– Amilyen ideges voltál biztos, hogy nem vetted be, mert akkor már, nem beszélgetnél velem. – Arca meglehetősen gondterheltnek látszott.
Robert továbbra is hitetlenkedve nézett rá.
– Azt a gyógyszert vetted be, amit én írtam fel neked?
– Igen. Mással nem kezeltetem magam.
– Nem értem. Nem értem – mondogatta bosszúsan, majd betegéhez fordult.
– No, add csak ide nekem azt a gyógyszert! – mondta olyan hangon, mintha valami haszontalan kölyköt kapott volna rajta hazugságon.
Finch zsebébe nyúlt és a gyógyszert felé nyújtotta.
– Tessék!
Az orvos megnézte. Kétségtelen. Ez az a gyógyszer, amit felirt neki. Az egység is ugyanaz volt. Kivett belőle egy tablettát, az asztalra helyezte. A fiolát visszaadta Finchnek.
Gondolkodott, majd odament a szekrényhez és elővett egy ugyanolyan gyógyszert, mint amit betegének felírt. Az asztalhoz ment és kiborította a mellé a tabletta mellé, amit Finch fiolájából kivett. Majd a kupac mögé helyezte a fiolát.
Egy darabig nézte, majd ismét a szekrényhez ment, kivett egy másik fiolát, annak tartalmát az előbbi kupac mellé kiöntötte és mögé helyezte a fiolát.
Hosszasan szemlélte, majd teljesen felvillanyozva közölte.
– Megfejtettem a rejtélyt. Még sohasem figyeltem meg, különben rögtön rájövök. A gyógyszergyárak az azonos, de eltérő egységet tartalmazó gyógyszereket is megkülönböztetik oly módon, hogy a kisebb egységet tartalmazó tabletta egy kicsit kisebb méretű, mint a nagyobb egységet tartalmazó. Hát nem szellemes? – Majd válaszra sem várva, folytatta. – Nyilvánvaló, hogy a csomagolásnál elvétették, mert a te fioládban az általam felirt 500 egységet tartalmazó tabletta helyett csak 250 egységes volt. Ezért nem lettél rosszul, pontosabban azért szűnt meg a panaszod miután két tablettát vettél be.
Finch a mai napon szerzett információk alapján, egyáltalán nem hitte, hogy a gyógyszergyár tévedett a csomagolásnál. A gyógyszerét felesége készítette be minden reggel a zsebébe.
Finch elgondolkodva nézett rá, majd odament az asztalhoz és tüzetesen megnézte a kiborított gyógyszereket. Közben észrevétlenül elcsent egy tablettát az 500 egységes feliratú fiola előtti kupacból. Gyorsan a zsebébe süllyesztette, majd visszament orvosához.
– Köszönöm. Kérlek, Clarának ne említsd! Tudod, hogy mennyire aggódik értem.
– Tudom. Nyugodj meg, kettőnk között marad.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.