„Én azért nem lennék jó költő, mert senkim nem halt meg korán, nem volt tizenegy testvérem, nem jártam Debrecenben, nem csalódtam a szerelemben, a társadalomban és a világban, nem ábrándultam ki semmiből, nem akarok öngyilkos lenni és főleg nem tartozom senkinek „számadással”.”

/ Kovács Benjámin /

„(….)2006-ban kezdtem el foglalkozni − a zene és a színház mellett −, irodalommal, esztétikával és pszichológiával is. Eddig két könyvem jelent meg, ezeken belül fő témáim a pszichoanalízis, realizmus, utópia festés. Halomnyi kritikám és elemzésem jelent már meg különböző online újságokban. Nem vagyok egy lírikus, csupán próbálkoztam. A Bakelit tulajdonképpen több év termése, össze-vissza mindenféle egybesűrítve avantgarde szemléletben, minden célszerűség nélkül. Természetesen hatottak rám a Nyugat alkotói − Karinthy, majd Pilinszky −, szimbolisták − főleg Baudelaire −, és több romantikus költő is, valamint kortárs. Nem tartom magam költőnek, inkább írónak, aki a lírában fejti ki prózai gondolatait. Kortárs „kollégáim”, irodalmárok és műkedvelők valamilyen okból kifolyólag, költészetemet Kassák Lajoséhoz, illetve Karinthy Frigyeséhez hasonlítják…. Önök?”(…)

Kovács Benjámin