Kálmán Ágnes regényei és verseskötetei
0.00 Ft
Kapcsolódó termékek
-
Bódi László – Alkonyat (nyomtatott)
Értékelés: 0 / 51,050.00 FtEgy megfáradt, de mégis élettel teli ember tollából kerekedtek a szavak ezekké a versekké. A fájdalom, az elmúlás sugárzik ki a sorok mögül. Fájdalmas, de mégis gyönyörű. Borzalmas, de mégis szívet melengető.
Bódi László 1942. június 1-én született Miskolcon. Iskoláit is itt végezte, majd gépkocsivezetőként, később pedig autóbusz-vezetőként dolgozott nyugdíjazásáig. Verseket iskolás kora óta írogat, de nem merte megmutatni senkinek. Mindig attól félt, hogy nevetségessé teszi magát. Majd később minden bátorságát összeszedve, és persze rábeszélésre, idősebb korában jelentkezett olyan klubokba, ahol hasonló, amatőr írogató emberek tették közzé verseiket, írásaikat, és ennek egy pár antológia lett a vége. Egy alkalommal pályázatot is adott fel, melynek egy oklevél lett a jutalma.
2004-ben jelent meg a miskolci Magyar Alkotók Internetes Társulása által kiadott antológia, melyben négy versét ismerhettük meg (A fény és árnyék, A nap, Szalonnasütés, Madarak).
Bódi László hatvan oldalon keresztül adja át nekünk élete keserűségét, szerettei elvesztését, egészsége, fiatalsága elmúlását.
Verseit olvasva mindenki rátalálhat a maga keserűségére is, mint ahogy én is rátaláltam, de ez mégsem szomorított el. Ellenkezőleg. Megnyugtatott, mert arra gondoltam, hogy ennyi keserűség mellett is képes volt Bódi László versekbe önteni mindazt, amit átélt, és képes volt arra, hogy megossza velünk.
Mindezek mellett rátaláltam arra az emberre is, aki mesterien adja át érzéseit, életét az olvasóinak. -
Bátai Tibor: Stációk (ebook)
Értékelés: 0 / 5700.00 FtFényérzékeny lemezre festett stációk gondolatok Bátai Tibor versei elé
Színes és változatos Bátai Tibor költészete, világa, amit az Ősök tisztelete és a becsület fémjelez.
Makacsul keresi a túlpartot, a lehetőségek hazáját, érzéstelenítés nélkül tárja fel lelkét, biztosítókötél nélkül veti magát a mélybe, hogy tapasztalatain keresztül szembesítse az Olvasót saját tévedéseivel, a felfedezés örömével, kínjával.
Őszinte hittel tiltakozik a gyűlölet, az előítélet, az agresszió, a képmutatás ellen. Ennél a hiténél csak szerénysége nagyobb. De ok nélkül kételkedik olykor önmagában még akkor is, ha az elismerés hiányával nem tud mit kezdeni, hiszen alkotásaiban otthon érezheti magát minden humánus, mások gondjaira érzékeny ember.
Emberi tulajdonságokat boncol: „aki sértett, önmagának is megbocsát”. A bárány szemével nézi a történéseket, megtisztulást ír a világnak, ugyanakkor nem hagy mentséget a gyalázatnak. Hangjában általam tisztelt és szeretett költők hanghordozást vélem hallani, mintegy megerősítve azok – ma már kihalóban lévő – fogalmait.
Nem vádaskodik, pontosan veszi célba üzenete címzettjeit, ha kell vitriollal fűszerezve a génjeibe írt ragaszkodás gondolatait. „Verstett”-ei igazolják a becsülettel, tisztességgel élő hétköznapi hősök életét. Rendíthetetlenül reménykedik, és mondanivalóját sortörésekkel súlyosbítja:
„s a történet – kell, hogy reméljük – véget nem e korcs-mában ér!”
„Teremtő fény”-t ír a tájra, amit a „duende fekete szivárvány”-a sem sötétíthet el.
Szeretettel ajánlom költőtársam verseskötetét, hogy hitünk erősödhessen, mert Bátai Tibort olvasva „Amputált szárnyak csonkjai”-val is képesek leszünk repülni.
Agárd, 2012. november 8-án Pethes Mária
Értékelések
Még nincsenek értékelések.