Leírás
Amikor Boér Péter Pál nevét meglátom, gyakran megjelenik előttem három fogalom: kitartás, humor, szorgalom. Talán nem véletlen, hogy éppen ezek a dolgok jutnak az eszembe róla, és szinte mindig így, együttesen.
Számos írását olvastam az évek során, ezek közül néhány hirtelen és mélyen a lelkembe égett. Péter megírta a történetet, de aztán az enyém lett, és most már, amíg élek, velem marad.
Aztán vannak olyan, mesébe illő esetek, amikor az ember úgy érzi, hogy nem ő választja az olvasnivalót, hanem az olvasmány választja ki őt magának. Az „Engedélykérés”-ből számomra ilyen mágikus hatással bírt a „Kicsi buba”.
Nagyon nehéz az író személyes élményeit megtalálni az elbeszéléseiben. Most is csak tippelni merek, hogy a „Fagyos szerelem” című történetben a folyó ropogó jegén hazasiető fiatal fiú, talán ő maga volt. Vagy a „Yesterday”-ben véltem még felfedezni, de lehet, hogy itt is csak az országhatár közelsége volt az, ami hozzá vezetett.
Abban azonban biztos vagyok, hogy Boér Péter Pál írásaiban célszerű megkeresni a mélyebb réteget. Észre kell vennünk, hogy nemcsak a „Gyakorlati példa”-ban élnek szürke és drapp hajú emberek, hanem a valóságban is, és ha feltesszük azt a szemüveget, amit az író nekünk kínál, akkor megkérdezzük magunktól azt, hogy a „Kövérhon” soványait vajon hányszor teremtettük meg a történelem során.
A humort említettem már. Most is át- meg átszövi a kötet lapjait, azonban talán nem kell felfednem minden részletet, viszont engedélyt kérek – éppen úgy, mint „sajtosék”, az egerek – csak kicsit bátrabban. Engedélyt kérek arra, hogy Boér Péter Pál „Engedélykérés” című kötetét minden értő-érző lelkű olvasó ember figyelmébe ajánljam
– sok-sok szeretettel:
Pongrácz Ágnes
Értékelések
Még nincsenek értékelések.