Leírás
Már reggel hat órakor felkelt, hogy minden tökéletes legyen. Egy kényeztető fürdőt követően felcsavarta a haját, előkészített egy üveg bordó körömlakkot és rúzst. Fél órán keresztül állt a gardrób előtt, amikor meglátta azt a fekete mini ruhát, amit még sohasem viselt. A szoknya egyszerű szabású volt, testhez simuló. Loknis szőke haja szexisen omlott vállára. A dögös piros rúzs pedig egyszerűen érzékivé varázsolta megjelenését. A lány általában sportosan öltözködött, leheletnyi sminkkel az arcán. Mégis, amikor belenézett a tükörbe, elégedett volt a látvánnyal. Többet tudott kihozni magából, mint amire számított. Csendben osont ki a bejárati ajtón, nehogy Szilvia meglássa a csinos ruhában. Fél tíz volt, amikor kiszállt a taxiból. Néhány ember lézengett csak az épület körül. A sok fától és bokortól nem láthatták őt. Megállt a kapuban. Tőle nem messze az egyik kinti padon Bernando nagyképűen szívta a cigarettáját. Úgy festett, mint egy görög félisten, ahogy széttárt karokkal és összetett lábakkal fújta ki a füstöt. Klarissza dühét gyorsan elnyomta a szenvedély és bűvölet, amivel a férfi megmérgezte őt. A lelke mélyén mindig is vágyott valami izgalomra, ami hatalmas erővel vonzza, és el nem ereszti. Tekintetük csak egy pillanatra találkozott, de nem mindennapi dolgot láttak egymás szemében. Mintha olyan kincset birtokolnának, amihez senki más nem férhet hozzá. De ez nem szerelem. Csak vágy. A lehetetlen után. Bernando úgy játszana vele, akár egy babával és ő nem tenne semmit, mert gyenge. Nem tudna ellenállni a csábításnak. Bárcsak meg tudná fejteni a férfi gondolatait! A bizonytalan veszélyes lehet. És a veszélytől mindenki fél.
Klarissza emelt fővel, egyenes háttal indult el a dögös rucijában a bejárat felé, amikor megérezte Bernando érintését a karján. Ledermedt. De mielőtt még teljesen elveszett volna a lila ködben, határozott mozdulattal elrántotta kezét és szigorú tekintettel meredt a spanyolra.
– Ügyes húzás! Gratulálok!
– Köszönöm, Angyal kisasszony – felelt Bernando és közben alaposan végigmérte a lányt. Javaslom, hogy menjünk az irodámba!
Klarissza szó nélkül követte, mintha saját vesztébe rohanna. Majd becsapta maga mögött az ajtót. Két kézzel rátámaszkodott a férfi íróasztalára és üvölteni kezdett.
– Hogy volt képed hozzá? Miattad összevesztem Szilviával! Úgy látszik, egyáltalán nem tudja, hogy milyen alattomos, sunyi kis…..
– Miért te talán tudod? – ordított Bernando. Ismersz engem, azt hiszed? Hm? Indok kellett, amivel ide tudlak csalni. Más különben nem adtál volna esélyt, hogy megmagyarázzak mindent. Csak tudnám, miért váltok ki belőled ilyen heves indulatokat.
– Dühös vagyok rád!
– Dehogy vagy dühös, Angyalom! Maximum saját magadra lehetsz az, rám nem.
– Miért csinálod ezt velem Bernando? – kérdezte úgy, mint a rab, aki már könyörög a halálért, vagy a szabadságért csak a kettő közötti állapotban ne hagyják.
– Kler! Amikor megláttalak olyan erős dolgot éreztem, amit eddig még soha.
Klarissza levegő után kapkodott. Nem számított semmiféle érzelgős dumára.
– Az van bébi, hogy a cián desszert hozzád képest. Tudod, hogy mi a mérgező? A tekinteted, a mosolyod, a remény, amit adsz nekem. Először csak szenvedély. Ez az, ami gyorsabban öl, mint bármilyen méreg.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.