Leírás
Csillaghullás
Éji-titkot mentünk lesni ketten
– nyáreste, s az első randevúnk volt –
vonzott az égbolt, s az „Ismeretlen”,
szívem különös, új ritmust dobolt.
A csend átölelt, s halk volt a hangunk
– kéz a kézben vitt a hátán a part –
kondult a torony vasa alattunk,
és a feltámadó szél sem zavart.
S bár bántuk a roppant felhőgályát,
– mi sötét gőggel fölénk evezett –
s hogy nem láttunk csüngő tömegén át,
sem eget, sem a „tűzkarc” sereget.
De elkápráztattak más csillagok
– két ragyogón fénylő, zöld drágakő –
s szemedben ott vibrált ezernyi ok,
mitől hihettem, megállt az idő.
Majd a csendben lassan esni kezdett
– olyan augusztusi, lágy eső –
és nem bántam hogy az éjből ez lett,
s a „zuhanók” nem kerültek elő.
Nem titkokat fedett fel az este
– rá az égiek nem adtak okot –
de téged s engem összekeverve
azon az éjen minket alkotott.
Az én birodalmam
Ha egyszer, majd megállok egy pillanatra,
a felkavart por lábaimhoz leül,
s mint jó kutya figyelne, mit tesz a gazda,
hogy törli homlokát, hogy pillant körül.
A múlt ösvénye épp csak sejlik mögöttem,
– rajta alig hagytam látható nyomot –
s az a pár összegyűrt emlék a zsebemben,
csak az tudja, hogy valaha jártam ott.
S mit hoz a jövő? Csábít az ismeretlen
– bár hajszolt lelkem most nem kalandra vár –
árnyékot fest mögém, és fényt gyújt előttem,
nem törődve azzal, hogy valami fáj.
Én csak tűnődnék még itt a domb tetején,
nem néznék hátra, nem vágynék előre,
– bár biztos csalogató lenne a remény –
most elpihennék békén, hátradőlve.
S elnézném, miként ringanak a pitypangok,
– a zöldbe szórt ezernyi sárga virág –
s ahogy a nap simítja a horizontot,
mint szerelmes kéz, ha átjárja a vágy.
S lebegő illatok fülledt kavalkádja,
hagynám hogy átöleljék bozontos fejem,
s víg szélkisasszonyok körülöttem játszva,
csókot adnának, milyet még senki sem.
És ezüst fényt szürcsölnék a hold kezéből,
csipetnyi csillagporral fűszerezve,
álmodnék a csendben megint oly időkről,
mikor nyár ölelt minket minden este.
S csodálnám hogy bontja a hajnal éj sátrát,
hogy suttog bíbor szerenádot az ég,
Falánk Idő, itt olyan nyugalom jár át,
kérlek hagyj, kicsit megpihennék ma még.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.