Leírás
511/67. Mama hívj!
Csak telnek a napok morzsolódnak,
mint kukoricacsövön a szemek
Hangod oly távoli fátyolsugár
Halovány, fénylő ezüstös szál
Múltba felejtődött eltűnt pillanat
Elmosta az idő rezdülő maradékait
Nem omol már eléd a perc
Búsan, lágyan lábad elé hajlik
Csak egy szót még, mely édes
S, nem zokog fel a feledés
Értékét vesztve hullik alá
A sajgó érzés, mely fojtogat
Innám e dallam, édes nektárját,
mely szívem rejtett fiókjába csorog
Begyűlt zamatát, friss ízét őrzöm
S, hangod itt zenél, mit jó még hallanom
- 03. 03.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.