Leírás
Dorina úgy érezte, szinte sziszeg körülötte a levegő, a torka kapart, de nem mert egy pohár vizet sem kérni. Ültek némán a terítetlen asztalnál. Valahonnan frissen sült piskótaillat szállt, ami valahogyan csak nem került ki az asztalra. Csend volt. Azt is lehet mondani, feszültség. Jövendő anyósa a tekintetével pásztázta. Dorina számára egyértelmű volt, hogy nincsen megelégedve a személyével, de még a puszta létezésével sem. Szeme megállapodott a lány kezén.
Szinte vibrálva nézte azt a néhány aranygyűrűt, amelyeket Dorina az édesanyjától kapott emlékként. Tibor anyja számára ekkorra már értelmet nyert minden.
– Te kis haszonleső! – mondta gúnyosan a tekintete. Dorina úgy érezte, hogy Tibor anyja úgy gondolja, Tibor vásárolta neki a gyűrűket. Tibor is ezt gondolta. Mentegetőzve említette meg, hogy Dorina a gyűrűit ajándékba kapta az édesanyjától.
Az öregasszony mély lélegzetet vett, és szinte hisztérikusan pattant fel az asztaltól. A tenyerébe temette az arcát.
– Ezt én akkor sem tudom megemészteni! Amíg élek, sohasem fogom! – sikoltotta hisztérikusan, és a spájzba rohant.
A kiszűrődő csörömpölésből, zokogásból, és szitkozódásból, Dorina számára egyértelművé vált Tibor anyjának ellenszenve. Csalódott volt. Ez volt a legelső kudarc, amelyet idealista megfelelni akarásában elszenvedett.
– Egészségben, betegségben, gazdagságban, szegénységben, míg a halál el nem választ.
– És most csókoljátok meg egymást! – mondta a pap.
Az a csók!
– A tied vagyok, most már egészen. – suttogta a lány.
A jegygyűrű bilincsében tudta, hogy illene most boldognak lennie. Mégis valami ismeretlen fájdalom kerítette hatalmába. Szerelmes volt a férfiba. És az érzés rabul ejtette. Nem volt többé ura önmagának. Tudta, talán soha többé nem lesz az a lány, aki volt. Abban a pillanatban dőlhetett el a festőállvány. Később, amikor rátalált a férje, úgy döntött, hogy jobb helye lesz a pincében. Dorina szerelmes volt még akkor is, amikor már érezhetően kialudt a láng. Amikor parfümillatú hajába beleszőtte már magát a sültkrumpli és a sercegő olaj illata. Domborodó hasára tette a kezét.
Ígéret volt a gyermek. A szerelmének az ígérete, amelyet ő boldogan tartott be. Csak Tibor nem ígért semmit. Valamiféle diadalnak élte meg felesége terhességét, amiben Dorina teljesen kiszolgáltatta magát a férjének, hatalmat, életre szóló függést adva a kezébe. Az asszony jól érezte a helyzetét. Tudta, mostantól nincs más választása, mint tűrni.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.