Leírás
A férfi felriadt. Az álmában kapott ütés mintha átjött volna tudatával együtt a valóságba. Fájdalmai ugyan valamelyest enyhültek, de feje minden eddiginél jobban lüktetett. És most még kórházba sem tudott menni, mivel halvány gőze nem volt, hogy hol van.
A bozótban lapuló, megrettent nyúl lámpás szeme hiába világította meg az utat, a férfi úgy érezte, az sehová nem vezet. Mégis, valamit tennie kellett. Abban nem kételkedett, ha ott marad, a vörös Ford tulajdonosa vissza fog térni, ellenőrizni, hogy életben van-e még. És másodszorra már valószínűleg nem hibázik.
A motor zúgásától fejfájása egyre erősödött. Ez ellen nem tudott mit tenni. Legfeljebb visszaaludhatott volna még – erre érzett is némi hajlandóságot −, de a túlélési ösztön erősebbnek bizonyult. Egyszerűen nem találhatja itt az az ember! El kell menekülnie!
Amint ezt kigondolta, máris a megvalósítás szilárd talajára lépett. A gázpedált tövig nyomta, és a bozótban lapuló, megrettent nyúl kecsesen szökellő, nemes gazellává változott.
A férfi érezte, ahogy a félelem lassan teljesen átjárja szívét. Vezetés közben folyamatosan az iménti álma járt az eszében. Mikor is álmodott ehhez hasonlót? Nem emlékezett már rá. Agya tompa volt, keze remegett. Koncentráló képessége szinte a nullával vált egyenlővé, de valahogy csak elirányította a Toyotát. Kényszerből… Hogy még gondolkodjon is, azt teljességgel lehetetlennek tartotta.
Hamarosan vendége érkezett. A férfi belenézett a visszapillantó tükörbe, és megpillantotta régi ismerősét: a kocsit, amelyik elgázolta. A nyomában haladt, egyre közelebb férkőzve, a szívrohamot hordozva magával. Úgy érezte, most mindennek végképp befellegzett. Tehát az álmában hallott mondatot ekképpen kell értelmezni: „Megmentelek, nem kell félned! Megmentelek a további szenvedéseidtől! Hahaha!
Ám a Ford ekkor váratlanul felgyorsított, és néhány másodpercen belül állva hagyta a hozzá képest csak vánszorgó Toyotát.
A férfi nem tudta mire vélni ezt az előzési manővert. Meg volt róla győződve, hogy az álmában olyan félelmetesen vigyorgó alak ezúttal örökre ellátja a baját. Ehhez képest semmi nem történt. A Ford eltűnt lassan előle, már a motor hangját sem lehetett hallani. Valamiért új esélyt kapott, de egyre kevésbé értette ezt a furcsa kis játékot. Lehet, hogy csak játszik vele a másik, hogy aztán lecsapjon, amikor a legkevésbé lesz rá felkészülve? Vagy meggondolta magát, és… talán mégiscsak segít neki – bár szokatlan módon – találni valami támpontot a továbbinduláshoz? Fogalma sem volt, mire gondoljon, csak azt tudta, hogy majd’ széthasad a feje, és nehezére esett bármire huzamosabb ideig fókuszálni.
Belenézett a szélvédőn lévő tükörbe, és csak most vette észre, hogy homloka csúnyán felrepedt. Szivárgott belőle a vér, olyan alakban, mint egy erdőben lágyan keringőző csermely. A fejfájás rejtélye tehát megoldva. Innentől kezdve nem nagyon érdekelte a dolog. Ha fáj, hadd fájjon! Így legalább emlékezteti valami arra, hogy még életben van. Ha már ezen kívül nem tudott érveket felhalmozni.
A Toyota egyre gyorsabban száguldott. A táj változatlansága már-már az őrületbe kergette a férfit. Legalább lett volna valami tábla, útjelző, ami közeli épületre utalna.
Az nem volt, a következő pillanatban viszont a távolban fehér fényszórókat látott kigyulladni. A Ford bizonyára visszafordult, gondolta a férfi, és még jobban rálépett a gázpedálra. Már ott tartott, hogy magasról tett rá, mi történhet. Hihetetlen elszántsággal haladt a két fénypont felé, és szándékától semmi nem tántoríthatta el.
– Gyere, te rohadék! – mormolta félhangosan, tüzes szikrákat szórva szeméből. – Most elkaplak, nem menekülsz!
A kecsesen szökellő, nemes gazella ekkor már ruganyos testű gepárd volt. Ruganyos testű, vadászó gepárd. Sebesen robogott az úton, bele az ismeretlenbe. Vezetője teljes meggyőződéssel hitte, hogy ura sorsának, és mindannak, ami ezután következik.
A fénypontok egészen közel voltak már. Ám a vörös Ford mozdulatlanul állt, csak a lámpája világított. A sofőrjét a vérző homlokú férfi nem látta. Nem a vér miatt, hanem mert a kocsi üresen állt.
A férfi ettől a megállapítástól némileg lehiggadt. Már nem akart fejjel menni a falnak. Lassított, majd teljesen megállította a Toyotát, és gondolkodás nélkül kiszállt. A Fordhoz olyan laza testtartással közelített, mintha mindaz, amit a végtelen autópályán addig átélt, a világ legtermészetesebb dolga lenne. A félelem utolsó szikrája is kialudt szívében.
Kezét az ajtó zárjára tette, és már arra készült, hogy alaposan körülnéz a jármű belsejében, ám a mozdulatsor felénél megdermedt. Háta mögött tompa, kattanó hangot hallott. Valaki figyelte, minden idegszála ezt üzente. Szinte égette az illető éles pillantása.
– Ne mozduljon! – szólalt meg, talán szándékosan elfojtott hangon, és a férfi kicsi, hideg fémcső érintését érezte a tarkóján. – Most pedig mondja el szépen, mit látott álmában!
– Nem tudom, miről… – kezdte a férfi, de a másik nem engedte, hogy befejezze. Nyakcsigolyájára erősen lesújtott a fegyverrel, és a világ feketébe borult előtte.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.