Leírás
Kincses Zsófia: Hajnali Lidércek
…………………
Charlie és a fia, valamint a teherautó sofőrje is életben maradtak, szerencsére komolyabb sérülés nélkül. Charlie épp kezdett magához térni, mikor egy rendőr lépett a kórházi ágya mellé.
– Jó napot!
– Jó napot! A nevem Charlie Bings! – hadarta idegesen Charlie.
– Én King százados vagyok.
– De jó, egy rendőr, azonnal el kell mondanom… – erőlködött Charlie
– Tudok mindent Charlie, azaz John.
– Tessék? John? – szólt elképedve Charlie.
A rendőr szúrós tekintettel, mélyrehatóan tekintett Charlie-ra.
– Ön John Forest Manson.
– Nem, hogy képzeli? Nem én vagyok az, hanem a szomszédom! – szólt ingerülten Charlie.
– Hát persze, a szomszédja.
– Értse meg, igazat mondok!
– Akkor majd szembesítem önöket, mivel pont Mr. Franklin Winkley jelentette fel önt.
– Tessék? De hiszen ő meghalt!
– Nem halt meg, de nem sokon múlott Charlie, hogy ön végezzen vele.
– Miket beszél? Rita Winkley áthívott a házukba és ott volt a férje átlőtt koponyával.
– John, John! Megtaláltuk a tőrt, amivel végzett szegény Theresa Hirschfield-el.
– Magának elment az esze! Értse már meg, hogy nem én vagyok az elkövető!
– Persze, Dr. Nicholas Palmerston, aki önt kezeli évek óta, megállapította, hogy ön skizofrén. Több személyiség lakozik önben. Charlie a jó énje és John a rossz énje. David egy újabb személyisége, aki csupán nemrégen született meg önben.
– Mi? Tessék? Ez képtelenség! Egészen eddig a napig Charlie Bings voltam – szólt teljes kétségbeeséssel Charlie.
– Talán eddig nem voltak tiszta pillanatai a tizenöt évvel ezelőtti bűntény elkövetése óta, egy „normális élet képzetével” palástolta el önmaga elől azt a szörnyűséget, amit elkövetett.
– Neeeem! – kiáltott Charlie!
– De igen!
– Hol a fiam? És Melanie?
– Ők nem léteznek – szólt a rendőr, majd kisétált a szobából.
Charlie percekig meredt maga elé, minden, ami az utóbbi napokban történt lepergett előtte. Kezdte elhinni, amit állított a rendőr. Valahogy nem értett már semmit, kiszállt az ágyából, oda sétált az ablakhoz, elég magasan volt, legalább a huszadik emelet lehetett. Kinyitotta az ablakot és miközben fuldoklott a könnyeitől, kilépett az ablakon és lezuhant a kórház kövezetére, és azonnal meghalt.
Percekkel később, Rita Winkley és Franklin Winkley, azaz John Forest Manson sétáltak ki a kórház kijáratán és beszálltak a szürke furgonba. A furgonhoz lépett King százados, azaz Timothy Manson is, majd rendőrjelmezét levéve, ő is bepattant Rita-hoz és John-hoz a kocsiba, majd elhajtottak.
…………………….
Emyke: A Koporsó-hegy titka
A hideg a csontjáig hatolt, ahogy a férfi belépett a főváros peremén lévő hullaház területére. Késő téli délután volt, már besötétedett, csak a létesítmény udvarán lévő lámpák világítottak. Összerezzent, amikor az egyik zúgni kezdett úgy, ahogy a kiégés előtt szoktak. Nem sokkal később ki is aludt, de őt ez már nem érdekelte. Fázósan húzta össze a sálját, mert a szél alattomosan bekúszott a nyakánál. A világ minden kincséért se vallotta volna be, hogy a frász kerülgette attól az előbbi hangtól is, ám ez az apróság nem akadályozta meg abban, hogy megnézze áldozata utolsó útját. Dr. Gy. nem tartozott a normálisnak nevezhető emberek kategóriájába. Neki látnia kellett, hogy tolják be a tepsin a kihűlt testet, s általában megkérte az ügyeletest, hadd vessen rá egy utolsó pillantást. A szemük lehunyva, az arcuk pergamen puha bőr. Karjuk a testük mellett pihen, ő pedig körülnéz, mielőtt hozzáérne az élettelen testrészhez. Megfogja a hideg kézfejet, tenyerére fordítja, és elégedetten húzódik mosolyra a szája a bőrbe vésett szó láttán: „boldogság.” Neki sosem adatott meg. Itt volt az ideje, hogy kárpótolja magát. Élvezte a nő sikolyát, ahogy az életéért könyörgött. Kézbe vette az áldozata apró tenyerét, s amikor a sebészszike a bőrbe vésődött, a lány felüvöltött. Könyörögve nézett a szemébe, a könnyek végigfolytak a szép arcon. Dr. Gy.-t ez nem hatotta meg, precíz pontossággal véste tovább a betűket a tenyérbe szépen sorban. Észre sem véve, hogy a lány már elájult a félelemtől. Vére az ingére csöpögött, a fehér anyag vörösre színeződött. Őt csak a nyakában lógó lánc érdekelte, az áldozatot ott hagyta a fa tövében. Tudta, hogy fel fogja keresni, mert ő volt a háziorvosa, de nem fog rá emlékezni…
Értékelések
Még nincsenek értékelések.