Tarsoly Péter

Ajánló

Tarsoly Péter a létezés krónikása. Vagy inkább szerelmese? Vagy egy barlangkutató, aki mindenre elszántan járja a hazai vulkanikus hegyvidékeket, és aki minden pillanatban képes úgy megragadni az őt körülvevő világot, hogy az több is, kevesebb is lesz a valóságnál. Kevesebb, mert a részletek érdeklik, és több, mert olyan világot rajzol meg ezekből a részletekből, amely mintha a nemlétezőből válna a keze nyomán létezővé.

Ezt a könyvet lassan kell befogadni. Gyakran visszalapozva újraolvasni egy-egy részt. Aztán útra kelni. Mert a szerző úgy tud írni a fákról, a barlangokról, a hegyekről, a szélről és az esőről, hogy az emberben olthatatlan vágy kél, hogy a nyomába induljon. Ha elég bátrak vagyunk, részesei lehetünk a kalandnak, az út minden áldásával és nehézségével együtt. Terepmunka, tájoló, bontókalapács, a barlangra találás és a bemászás semmihez sem fogható izgalma és szenvedélye. A végtelen idő. A csend. A magány. Mindezeken túl pedig maga a lélegző, lüktető élet, minden gyönyörűségével.

Fáradhatatlannak kell lenni, tisztelt Olvasó, kitartani alkonyatig, bízva abban, hogy a szerző, akire az életünket bíztuk, biztos kézzel vezet bennünket!

„Amikor a hátamon feküdtem a térképet rajzolva, és közben azon gondolkodtam, hogy vajon a fejem fölött lógó több száz kilós kövek mennyire stabilak, tökéletes boldogságot éreztem. Azt éreztem, hogy élek.”

Toldi Veronika, Homeopata, a Szignatúra homeopátiás folyóirat főszerkesztője, tanár

Ajánló

„Az én világom” – adta blog-gyűjteménye címéül Tarsoly Péter, de nincs igaza. Mármint az egyes szám használatában, merthogy az a világ, amiről ír, mindannyiunké.

Mindannyian szeretnénk harmóniában élni nemcsak a környezetünkkel, de önmagunkkal is. Szeretnénk megszabadulni a modern kor zaklatottságától, feszültségeitől; szeretnénk nemcsak nézni, de látni és érteni is a természet csodálatos világát.

Ebben segítenek ezek az írások: a jobbik énünket hívják elő, a gyermeket, a szépség és a jóság eljövetelében bízó egykori önmagunkat.

Ha naponta, vagy csak néha-néha elolvasunk egy-egy ilyen írást, nemcsak a természet tiszta világába érkezünk, hanem magunk is kezdünk jobb emberré válni…

A túrák, barangolások, barlangkutató táborok során megfogant gondolatokat, érzéseket öntötte szavakba a szerző és adta közre az olvasóknak. Bár mindannyian ugyanabban a valóságban élünk, mint a szerző, ugyanaz a természet vesz minket körül, mégsem vesszük észre a kis csodákat. Kell valaki, aki ráébreszt minket a természet szépségeire, egykori önmagunkra, leginkább pedig belső világunk törékenységére. Jó, hogy van ilyen álmodozó ember, mint Tarsoly Péter.

Dr. Busics György
egyetemi docens