a remény

Prológus

Felvirradtak a Nap első, hősi sugarai. Az erdő lobjai közt sejtelmesen bújnak át a fénynyalábok és világítják be az élővilágot… és azt is, ami már nem élő. A jó öreg Nap már  csak ilyen, nem válogat. Pedig ez a két lábon járkáló foszló bűztetem már egész biztosan nem tudja értékelni ezt a kellemes és langyos fényességet. Esetlenül szedi lábait, jobb bokája egészen természetellenes módon van befelé fordulva, bár hol természetes az, hogy egy halott ember szeli az erdőt kora reggel? Ruházata éppúgy mocskos és foszladozik, mint az alatta lévő teste. Bőre és kilógó izomszövetei már elszíneződtek és jócskán el is rohadtak, kisebb bőr és húsdarabjai szinte porként hullottak léptei után. Egy jó ideje róhatja ilyen állapotban a világot szegény teremtény. Az arca, óóó, ez az eltorzult fej, ez a rengeteg seb, ez a ritka, koszos haj, egy hölgyre, már nyomokban sem emlékeztető látványt nyújt… de nem ez a legrosszabb. Azok a szemek! Ez a tekintet! Üres, céltalan, és félelmet nem ismerő. Egy emócióktól, értelemtől és fájdalomérzettől mentes „gépezet”, amelynek egyetlen üzemanyaga a nyers hús, aminek megszerzésének érdekében nem válogat. Senki sem szeretne elé kerülni… ámbár valaki úgy tűnik mégsem volt ilyen szerencsés és már csak idő kérdése, mígnem az élettelen fenevad eléri áldozatát. Szegény fiú, még igen fiatalnak látszik, biztosan nem töltötte be a huszonötöt sem. Mellette egy autó roncsai árulkodnak egy baleset nyomairól, amiben úgy látszik, nem a becsapódás lesz végzetes… Már csak néhány lépés, míg a z imbolygó foszlányadék elér hozzá, ha a fiú felakar ébredni azt vagy most teszi, vagy jobb ha feladja, bár sebes lélegzetvétele úgy tűnik, az élet reményében kapkod…5.4.3.2.1…Nincs több lépés. Ez a rothadó szörnyeteg, ez a kíméletlen gyilkológép, ki válogatás nélkül öl, most újabb prédára
lelt. Egy szerencsétlen mozdulattal leheveredett a fiú mellé, közben pedig nyögött egy hatalmasat a sajátos módján -bár talán inkább lett volna nevezhető hörgésnek. Csontra száradt, fehéres ujjaival megfogta a fiú vállai t, majd száját hatalmasra tátva egy óriásit harapott áldozata nyakába… A fiú felébredt, de az egyetlen dolog, ami még kijött a torkán, felverve vele az erdő összes madarát, csupán ennyi volt:
-Áááááááááággggggggggghhhhhhhhhhhhh!!!!!!!