Leírás
Néhány kör után kikötöttek a ház előtti partszakaszon. Emmi éppen a bal lábával is ki akart lépni a motorcsónakból, amikor megcsúszott és egyenesen a vízben landolt.
– Nem esett bajod? – Gyuszi azon nyomban odaugrott és felsegítette a lányt, aki fuldokolt a nevetéstől.
– Nem, nem, de hiába csak néhány centis a víz, csurom vizes lettem.
– Várj, hozok egy törölközőt, van itt a csónakban is.
– Köszi. Csak vigyázz, el ne csússz te is!
A férfi odaadóan, hosszú perceken át törölgette a lányt, aki már szinte teljesen száraz volt. Ez nem jelentett gondot Gyuszinak, megcsókolta, és hosszan a lány szemébe nézett. Az a pillantás igazi tüzet lobbantott. Majd megcsókolta újra, és lesegítette a felsőjét, nehogy megfázzon. Égett a vágytól, ahogy barátnője vizes hajára és testére nézett. Emmi sem fázott már, pedig hideg volt a víz, szíve pillanatok alatt felgyorsult, a levegőt egyre gyorsabban, kapkodva vette. Gyuszi csókjai pedig egyre mélyebbre hatoltak mind testileg, mind lelkileg. Már nem számított a férfinak, hogy ez nem a legmegfelelőbb hely a szeretkezésre. Heves csókok, és vad simogatások közepette egy pillanat alatt a kabin belsejében találták magukat ruháiktól megfosztottan. Mindketten alig várták a beteljesülés pillanatát, testük egymásnak feszült és szenvedélyesen szeretkeztek abban a pici kabinban. Mindez mit sem számított, hiszen testük eggyé vált, hullámzott a Balatonnal együtt. Nem tűnt fel, hogy mindent levertek, amíg az ágyat elérték. Landolt egy műanyag pohár, a Cappys üveg, ami szerencsére már üres volt, a nyaraló kulcsa olyan hangos csattanással esett a földre, hogy az még egy mélyen alvó embert is felébresztett volna. De őket nem. Végigsöpört rajtuk a szenvedély, mint egy hurrikán. Mindent elemésztő vágy és tűz. Olyan extázis, mint senkivel soha még…
Félig aléltan és izzadságtól csapzottan Emmi a bugyiját kereste. Igazán nem volt nagy hely a fülkében, mégis úgy eltűnt az a falat ruha. Helyette a bejáratnál, pontosabban a lépcsőnél meglelte a melltartóját, majd az ágy előtt a földön a felsőjét. Eközben Gyuszi a boxerét kotorta elő a hűtő mellől. Nem is emlékezett rá, hogy ott került le róla, egyben azonban biztos volt, Emmi a fogával rángatta le róla, egy kósza vigyor hagyta el a száját, micsoda vadmacska, gondolta. A hátához kapott, ahol égett a bőre egy picit, néhány kitüremkedő sebet fedezett fel rajta. Valami derengett, de gyorsan megnézte a tükörben, hogy pontosan az, amire gondol. Az volt. Fú, micsoda szenvedély, a hideg is kirázta hirtelen. Emmi hosszas keresés után megtalált minden elveszettnek hitt ruhadarabot. Öltözködés közben még mindig bolondulva csókolóztak, nem tudtak könnyen szabadulni ettől a részegítő, mámorító érzéstől: ők már egymáshoz tartoznak.
A harmadik londoni útjuk is elég csúnyán végződött…
Az a lengyel lány, a nagymellű szőke, néhány hete dolgozott a szállóban, konyhai kisegítőnek vették fel az ünnepekre. Már az első közös munkanapjukon kikezdett Gyuszival, aki nem volt vevő rá. És amikor fél füllel meghallotta, hogy a séf másnap Ginoval Londonba megy, odasettenkedett a főnökhöz, hivatalos ügyintézés miatt kérte, engedjék el. Így a napot hármasban töltötték, rengeteget ittak, elég jól elvoltak. A nő kellette magát, belekarolt Gyusziba, a fülébe sugdosott, mindenen nevetett, amit a férfi mondott neki. Amikor este visszaértek Cambridge-be, nem a hotel felé vették az irányt, hanem beültek még egy bárba inni, még többet ittak, táncoltak is, a végére alig álltak a lábukon. A nő felvitte a két pasit az albérletébe, ott is ittak tovább, végül Gino elaludt a kanapén, Gyuszi és a szőke az ágyban kötöttek ki.
Az ébredés rettenetes volt. Emmit szólongatta félálomban, tapogatta a kezével még mindig mámorosan a piától, de rémülten látta, hogy nem Emmi fekszik mellette. Mint akit darázs csípett meg, kiugrott az ágyból, észre sem vette, hogy teljesen meztelen, ébresztgette Ginot, azonnal induljanak haza. A szőke lengyel lány csak mosolygott rajtuk, hívta Gyuszit vissza az ágyba, de a férfi undorodva fordult el tőle. Felkapkodta magára a cuccait, bűzlött minden az alkohol poshadt szagától, a ruháiból áradt a büdös cigiszag. Azt sem tudta, hogy jutott el a szobájáig, mint egy őrült, rángatott le magáról mindent, legszívesebben a szemétbe hajigálta volna a ruháit. Hosszú ideig áztatta magát a zuhany alatt, azt hitte, a lelkéből áradó szennyet is le tudja mosni. Átkozta magát, hogy lehetett ennyire idióta, minek ivott annyit, hogy elveszítse az önkontrollját, az eszét, hogy ágyba tudja vinni egy ilyen hülye kurva. Onnantól, hogy leszálltak az utolsó vonatról a cambridge-i pályaudvaron, szinte semmire nem emlékezett. Csak a reggeli ébredéskor eszmélt rá, hogy valami jóvátehetetlen történt, de miért, és hogyan, azt nem tudta. Csak annyit tudott felidézni foszlányokban, hogy sokat ittak, és a szőke csaj le nem szakadt róla, és valami bűzös lépcsőházban mennek felfelé botladozva. Onnan filmszakadás. Onnan kerülte Emmit. Nem tudta a szemébe mondani, hogy a részéről vége, mert… Emmi ezt nem tudta volna megbocsátani… Soha.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.