A családi konfliktus
Rájöttem arra is, hogy ha valamit be kell bizonyítanom a bennem kételkedőknek, vagy ha valakiért kell harcolnom, mint például Akin, akkor sokkal erősebb vagyok! És még egy dolgot megtanultam! Nem, ismétlem, nem akarok átlagos életet! – Társam csak egyetértően bólintott.
– Ahmadounak is lesz ereje tovább harcolni, hisz ismét vele lesz a fia – tudtam, hogy ezzel a mondattal vége ennek a történetnek. Társam vállára hajtottam a fejem, egy mély levegővel beszívtam nyakának illatát, majd utunk végéig gyönyörködtem a holdfényes és csillagos éjszakánkban.
India két arca
Még a lélegzetem is elállt a látványtól! Az volt a legmegdöbbentőbb, hogy a szobrok nem voltak közönségesek, mint például a pornófilmekben, mégis olyan természetesen mutatták be a test imádatát, hogy az ember ettől jött zavarba. Férfiak nőkkel, férfiak férfiakkal, de néhol lóval, nők a nőkkel, mindenki érint egy-egy testrészt, vagy benne van egy szeretkező csoportban. A furcsa sorminta végig követhető a templom egész falán!
– Hűha! Hát… itt aztán mindent jól látni! – Kamukh elnevette magát, majd így szólt.
– Az emberi test nem azért gyönyörű, mert tökéletes! De mégis tökéletes, mert gyönyörű! Az öröm, hogy szabadon szeretheted a másikat! De te nem vagy szabad. Félsz szeretni, mert azt hiszed, bűn! Ez nem lenni jó! Tanuld meg engedni, hogy szeressenek! Ez neked most lesz feladat!
Az első találkozás
Az egész kocsit beterítette parfümjének illata. Ez nem fair! Az én illatomnak még esélye sincs, hogy így érvényesüljön! Mi a fenének fújtam akkor magamra a fél üveget? – gondoltam magamban, de még csak be se fejeztem a gondolatomat már a következőket mondta:
– Ne haragudj, de teljesen elkábít az illatod, így elég nehéz vezetni, tudod? – nézett rám őrülten csábító mosolyával. Nem hittem a fülemnek, mintha olvasott volna a fejemben! Utunk utolsó öt percében kifogytunk a témából, és nem szólalt meg egyikünk sem. Életem leghosszabb és legizgalmasabb öt perce volt! Úgy tettem, mintha az utat bámultam volna, de tudtam, éreztem minden pillantását! Amikor csak tehette rám szegezte tekintetét, mindig más és más testrészemre. Ezek csak pár másodpercnyi pillantások voltak, de olyan mélyek, kielemzők és kiéhezettek, hogy teljesen lebénítottak.
Alfa és Omega
Az agyam minden egyes sejtecskéje és idege minden erejével koncentrált, és megfeszülve erőlködött, nehogy valamit elfelejtsen. Nem is foglalkoztam a telefonommal, pedig anyu kétszer is hívott, és érkezett egy pár sms-em is. De én csak az adás telefonnal foglalkoztam. Vártam, hogy hátha érkezik valami kritika vagy visszajelzés, de aznap csak közlekedési információkat küldözgettek, amiket be is olvastam, és meg is köszöntem. Az utolsó elköszönésemen gondolkodtam, amikor elkezdett villogni a kis lámpa! Ez azt jelentette, hogy hallgató van a vonalban! Úristen! – gondoltam magamban. Nagyon féltem, hogy vajon dicséretet kapok, vagy pedig sértést. Gyorsan elindítottam a felvevőt, a keverőn feltoltam a telefon potiját, felkaptam a fülest, majd felvettem a telefont.
– Rádió! Tessék!
Értékelések
Még nincsenek értékelések.