Leírás
Részlet a könyvből
Nézzük meg azt, hogy milyen jellemzői lehetnek a politikai maffiának, mint érdekvédelmi szervezetnek.
Definíció: a politikai maffia olyan hierarchikus szervezet, amely a politika rendszer által adott aktuális jogrendet, hatalmi és intézményi struktúrát használja fel befolyásolásra, előnyszerzésre, anyagi források megszerzésére, kiaknázására és felhasználására.
A politikai maffia első sajátossága az, hogy hierarchikus szervezet. Ebben mind a politikai maffia, mind pedig a bűnszervezetként működő maffia hasonló. A hierarchikus szerveződés azt jelenti, hogy minden maffia tagnak megvan a szervezetben a maga helye, ami pontosan körülírható jogosítványokat és feladatokat biztosít számára. Az egyik legfontosabb dolog az, hogy ebbe a szervezetbe önként lehet belépni, de kilépni csak nagyon indokolt esetben lehetséges. A bűnszervezetként működő maffia estében viszont csak belépni lehet, kilépni csak akkor, ha meghal, vagy kivégzik a maffia tagjai. Ebben a rendszerben az idők folyamán a ranglétrán le és fel lehet mozogni,attól függően, hogyan alakulnak a szervezet belső erőviszonyai, vagy miként járult hozzá a szervezet megerősítéséhez, stb. A szervezetet a közös cél, vagyis vagyonszerzés tarja össze, aminek érdekében a szervezeten belül szigorú szabályok érvényesülnek. A legfontosabb ezek közül a hallgatás elve,vagyis a maffia belső dolgairól nem lehet, vagy csak a megbeszélt módon lehet nyilatkozni. A bűnszervezetként működő maffia esetében a kibeszélőket pentitóknak (árulóknak) nevezték el és a sorsa a halál volt. A politikai maffia esetében a kibeszélő sorsa „csak” a politikai halál volt.
A politika maffia második jellemzője az, hogy az aktuális jogrendet használja fel a céljai elérése érdekében. Ez a módszer gyökeresen különbözik a bűnszervezetként működő maffiától. A Fidesz legnagyobb újítása éppen az volt, hogy nem kell bűnözés útján vagyont szerezni, ezt amúgy sem engedné meg a politikusi pálya, hanem a jogrendet felhasználva, a törvényesség örve alatt szereznek hatalmas vagyont. A politikai maffiának „csupán” az a dolga, hogy minden vagyonszerzési akciót törvényekkel alapozzanak meg. Ez egy sokkal biztosabb és jövedelmezőbb üzlet, mint a bűnszervezetként működő maffia tevékenysége, hiszen ha egyáltalán közbecsúszhat hiba ebbe a rendszerbe, akkor az kizárólag annak tudható be, hogy a törvényi megalapozást elfelejtették megtenni, vagy rosszul végezték el.
A politikai maffia harmadik jellemzője az, hogy a hatalmi és intézményi struktúrákat használják fel céljaik elérése érdekében. Ide elsősorban a parlament, a kormány, a minisztériumok, az önkormányzatok, és ezek háttér intézményeit kell sorolni. De ezekhez kapcsolódnak a civil szervezetek, a szakszervezetek, a média, a tudományos, kulturális, művészeti és sport intézmények is. Ilyen lehetősége a bűnszervezetként működő maffiának nincs, hiszen törvényesen nem képes ilyen intézményeket létre-hozni sem, függetlenül attól, hogy azt meg tudná finanszírozni. Számukra legfeljebb az maradhat, ha ezekben némi befolyásra szert tehetnek, de ennek korlátot szab a politikai maffia mindent átszövő hatalma.
Természetesen ezek közül legfontosabb a parlament, amely akár napokon belül is képes célirányosan megalkotni azokat a törvényeket, amelyek szükségesek a maffia vagyonszerzésének előkészítéséhez és megvalósításához. Ilyen törvényeket pedig szép számmal alkottak, mint pl. a trafikmutyiként, vagy földmutyiként elhíresült törvények. Ezeknek az ad törvényes látszatot, hogy elvileg egyenlő eséllyel indul mindenki a pályázaton, de a valóság az, hogy már előre leosztották a lapokat. Orbán Viktor az egyik interjúban a trafikmutyi kapcsán világosan kije-lentette azt, hogy nem fogja cserben hagyni a választóit, ami arra utal, hogy végeredményben ezzel hálálja meg a szavazóiknak a támogatását. Az előzőkhöz hasonlónak tekinthető a paksi atom-erőmű bővítésével kapcsolatos törvény, amely a legjobb példája annak, hogy a Fidesz képes akár az ország hosszú távú anyagi elkötelezésére annak érdekében, hogy minél nagyobb vagyonra tehessenek szert. De a parlamenthez hasonlóan éppolyan fontosak a többi szervezetek is, hiszen egy jól működő politikai maffiának a közigazgatás, a civil szféra, a piacgazdaság minden területén és minden szintjén azonos elvek mentén kell működnie, és ugyanazt a célt kell szolgálnia. Ha ugyanis ez nincs meg,
akkor valamelyik szinten lyuk jön létre, ami az egész maffiarendszer hatékony működését csökkenti.
Magyarán: a politikai maffiának az egész országot be kell hálóznia, és Záhonytól Sopronig mindennek a maffia vagyonszerzését kell támogatni.
Az eddigiekből világos, hogy a politikai maffia és a bűnszervezetként működő maffia érdekei valamilyen szinten összeütközésbe kerülnek, hiszen mindkét szervezetnek az a végső célja, hogy a lehető legtöbb vagyont halmozza fel. A politikai maffiának ez utóbbira sokkal nagyobb esélye van, hiszen ők dönthetik el azt, hogy például az Uniós pályázatokat kik nyerjék el, kinek és mennyi támogatást adjanak, kinek ítéljenek oda pályázaton elnyert trafikot, földet, stb. Tehát itt is a bűnszervezetként működő maffia eleve hátrányban van a politikai maffiával szemben. De ezt lehet tovább fokozni azzal, ha totális harcot hirdetnek meg a bűnszervezetként működő maffia ellen. Ezért hozták létre a Terrorelhárító Központot, ezért erősítették meg a rendőrséget, ezért van sokkal több titkosszolga, vagy besúgó, akik naponta szállítják az adatokat egy központi feldolgozó szerv részére. Az egész társadalmat át meg átszövi ezek titkos hálózata és csak néhány ember kezében futhatnak össze az adatok. Egy politikai maffia ezek nélkül nem tudna működni, mert nem rendelkezhetnek elég információval arról, hogyan alakul a társadalom belső mozgása, kik azok a személyek, akik ellen harcolni kell, stb. Ebben a politikai maffiarendszerben éppolyan körülmények vannak, mint egy diktatúrában, annyi különbséggel, hogy nem a fékek és ellensúlyok rendszerét, tehát nem a hatalmi mechanizmust szállják meg, hiszen az már adott számukra, hanem a piacgazdaságot teszik olyanná, hogy az szolgálhassa a vagyonszerzésüket.
Végül még egy problémát szeretnék elemezni. A politikusi pályának mindig megvolt az a kockázata, hogy a hatalomtól, a csillogástól, az anyagi forrásokhoz történő viszonylag könnyebb hozzáférhetőség, valamint a politikus megvesztegethetősége miatt az egyén rossz útra tér, és valamilyen bűnt követ el. Ezt egyetlen politikai párt sem tudja kiküszöbölni sohasem, hiszen hogy úgy mondjam, a politikai élet „része” és a kívülállók szinte „természetesnek” veszik azt, hogy a politikusok néha hozzányúlnak a közös pénzhez. De ezek csak egyedi esetek lehetnek, nem rendszeresek, mint például most Simon Gábor ügye. Ezekből levonni azt a következtetést, hogy az adott párt is korrupt, megvesztegethető, bűnszervezet, sőt maffia, mindenképpen túlzásnak tekinthető, és csak a politikai haszonszerzés célját szolgálhatja. Az orbáni maffia azonban minőségileg különbözik ezektől, mert maga a rendszer olyan, hogy a morálisan nem megengedett eszközökkel a társadalmi létszféra összes területét úgy alakította át, hogy az minden porcikájában a Fidesz vagyonszerzését szolgálja. Ezt már a korábban jelzett megszorításokkal joggal nevezhetjük politikai maffiának, hiszen ilyen eddig hazánk politikai történetében nem volt és egészen új minőséget jelent.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.