Leírás
Kassáknak
Na, most, ha már a lovak mind meghaltak
Figyelj csöppet rám és gondolkozz!
Szétesve, pálcák közé rakva, mint aki vak
És nem érezve, hallva, látva mit okoz
A tébolyult szekerek hangja, a sötét magány
A „csinált” költészet, gondolatlan őre
A megfutamodott és kisiklott vágány
A szerelvény, kinek az egészhez nincs köze
Mégis van, mégis lát, mégis hall.
Öntötted az agyad a pohárba, a semmiség útján….
Meg sem kérdeztem őt vagy őt vagy őt, hogy mit vall
Mert volt válasz, volt ész és ezt látván
Már nem akartam írni.
Írhatnék neked, a költészetről vagy magamról
De nem tudnám ezt egyedül hordani vagy kibírni
„Vak vezet világtalant” játszani, írni erről arról
Olykor meg amarról….
Most bután néznél rám, mint aki rímeket keres,
Keres a halál, én biztos nem, más leszek holnaptól
És lehet tovább beszélek, mert így vagyok igazán teljes
Értékelések
Még nincsenek értékelések.