Leírás
Tél van. A hó csipke ágytakarót húzott a tájra. Hókristályok szállingóznak. A szél borzolja a kopasz ágakat, egymáshoz koccintva néha őket. Az est már rákacsintott a csillagokra, lámpását meggyújtotta a Hold. Teremtett lélek, annyi sem jár kint. Lépteit sietősre veszi kit, kint talál a zúzmarás hideg. Lófogatok érkeznek az egyik tágas, öblös kertű házhoz. A lovak száját körbe veszi a fehér fagyott lehelet. Utasaik vidáman, sietősen szállnak le a fogatokról és iparkodnak a ház melege felé. A házban várják őket. A vidám gyermek nevetés és felnőtt csevej olyanná válik, mint felbolydult méhkas. Rokonok.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.