Leírás
Miután Rozika alaposan gondját viselte Gyulának, a férfi elégedetten terült el a lakókocsiba bepréselt kétszemélyes kanapén. A nő, bár megkapta a fizetségét, továbbra is gondterhelt képet vágott. Amikor Gyula rákérdezett a nyugtalanságának okára, az örömlány elővette a képet, amit Barnabásnak akart megmutatni. Az egy lángokban álló felmosórongyot ábrázolt. Rozika nagy sóhajt követően belekezdett a mondókájába:
– Anyám nem mondott konkrétumokat, csak arra kért, hogy keressem meg Dezsőt, mert neki lesz valami köze az eseményekhez, és vigyem el hozzá, hogy beszélhessenek. Valamint ideadta ezt a képet, és azt mondta, találjam meg azt a személyt, akit ez a kép jelképezhet, mert vele fog kezdődni a borzalom. És hogy anyámnak mennyire igaza volt, arra itt a bizonyíték: mindkettejükre rátaláltam itt a piacon, ahogy azt szintén előre látta. Ez a kép egyértelműen azt a férfit ábrázolja, akivel Dezső tárgyalt. Láttad a haját? Nagyon sötét fellegek gyülekeznek felettünk drága Gyulám, és mindannyiunkat el fog érni az eső. Segítened kell!
Gyula türelmesen végighallgatta a nő meséjét, de egy árva szavát sem hitte el. Ellenben jót mulatott a sok zagyvaságon, és mivel nem bírta türtőztetni magát, felröfögött, akár egy kismalac.
– Nem hiszel nekem?! – kérdezte sértődötten Rozika. – Pedig nem ártana! Mind csúnyán megjárjuk, hát nem érted?! Te is!
– Na, jól van, bogaram! – érkezett a gúnyos, lekezelő válasz a férfitől. – Mára elég volt a sületlenségeidből, és most kotródj innen! Majd szólok, ha újra szükségem lesz rád. – Ezzel kitessékelte a nőt, és a rövid szünetet követően ismét kinyitotta a lángosost.
Rozika kötelességének tartotta, hogy közvetlen barátait, klienseit értesítse a várható invázióról. Bár még egyáltalán nem volt tudomása az invázió mibenlétéről, ezért a maga egyszerű módján akár sáskainváziót is el tudott képzelni, azt viszont nem tudta kapcsolatba hozni a rasztahajú Barnabással. Viszont az is eszébe jutott, hogy ha már tényleg közeleg az invázió, és annak beláthatatlanok a következményei, akkor neki még illene bővíteni klientúráját – és itt most személyesen Barnabásra gondolt. Persze Rozikát nem a férfi gubancos haja és torzonborz arca nyerte meg, hanem kisportolt, kigyúrt teste – amiben nagyon sok fantáziát tudott belelátni, különösen az ágytornára való tekintettel. Gondolta, hogy lépéseket tesz ez irányba. De amikor megjelent képzeletében a férfi zsíros haja és csak jóindulattal viseltesnek mondható ruhája, azonnal rájött, hogy a Barnabással való foglalkozást valahol más szinten, alacsonyabb szinten kéne kezdeni. Közben az is eszébe jutott, hogy ettől a férfitől akár többet is megtudhat az invázióval kapcsolatban. De ahhoz előbb be kell cserkéssze valahogy, előbb alaposan fel kell hívja magára a figyelmét, ami nem biztos, hogy könnyű lesz, mert egy ilyen vadember kinézetű férfinak lehet akár egy ugyanolyan vadember kinézetű nője, asszonya, élettársa, vagy mit tudom én, mije – morfondírozott magába Rozika. A maga részéről teljesen készen állt a férfi meghódítására, de bármilyen széles volt a szakmai eszköztára, a férfi mosdatlanságán állandóan elakadt. De mivel ezen az érzésen akart legelőbb továbblendülni, egyfolytában a megoldáson törte a fejét.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.