Leírás
Ajánlás
Kovács Boglárka kötetével a kezemben felrémlett egy Michelangelónak tulajdonított mondás, miszerint: „a szobor mindíg ott volt a gránit tömbben, én csak levéstem róla a felesleget, hogy mások számára is láthatóvá váljék” Elgondolkodtam, hogy vajon vers különbözik-e a szobortól, vagy hasonló és csak a megjelenési formájuk más. Megértettem, hogy a költő a saját lelkét és belső világát próbálja megmutatni az olvasónak és, hogy bizonyosságot nyerjek Ady Endre egyik legjobb verse jött segítségemre.
„De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.”
Minden egyes vers egy-egy „levésett gránit darabka” Bogika érzékeny lelkéből, hogy olvasója megláthassa legbensőbb énjét abban a reményben, hogy „látva láthassák” nem csupán futólagosan.
A „Városi Élet” c. kötet különösen nagy fontossággal bír, mert Bogika a Fény költője, a határtalan szeretet költője és nem utolsó sorban a spirituális felismerés költője.
„Végtelenségből jöttem én tehozzád”
„A szerelem bekopog az ajtón
belép az ismeretlen
ő hozzám szól
megkérdezi ki vagyok
Egyszer a szerelem bekopog az ajtón
talán most az egyszer
rám talál a boldogság”
„Végtelenségből jöttem én tehozzád”
Boglárka verseiben feltárul előttünk egy fiatal nő lelki vívódása a mindennapi élet megoldatlan gondjaival és a létezés minden emberi távlatával.
Ajánlom Boglárka kötetét minden szerető ember számára.
Tisztelettel:
Bordás János,
marketing manager és amatőr költő
Értékelések
Még nincsenek értékelések.