Leírás
Részlet „A baloldal válsága” című tanulmányból
Megítélésem szerint most nagyon nagy bajban van a baloldal, amiből belátható időn belül képtelen kilábalni. Ennek okait a következőkben látom.
Az első és talán a legfontosabb az, hogy ma a baloldal rendkívül szétszabdalt. Ez eleve lerontja azt az esélyt, hogy egy rendkívül kompakt, kitűnően kézben tartott, félkatonai fegyelmezettségű és végtelenül egységes Fidesszel szemben eredményesen lépjenek fel. Egy ilyen egységes és központilag, egy személy által irányított párttal szemben csak egy ugyanolyan kaliberű párt veheti fel a versenyt. S ha közelebbről megvizsgáljuk a problémát, akkor azt láthatjuk, hogy minden külső befolyásolás nélkül a baloldal önmagát szalámizta fel, vagyis tette magát ab ovo alkalmatlanná
arra, hogy a siker reményében felvegye a harcot a Fidesszel szemben. Régi történelmi hibája ez a baloldalnak, most pedig a történelem megismételte önmagát. Ugyancsak régi történelmi hibája a baloldalnak az, hogy ezt a felszalámizást egyéni hatalmi aspirációk miatt tették.
Tudjuk nagyon jól, hogy az MSZP csak 2006-ban volt egy olyan egységes párt, amelynek sikerült legyőznie a Fideszt. De ezt követően a talán a kormány botladozása eredményeként, vagy más okok miatt, két olyan párt (az LMP és a Jobbik) jelent meg a politikai palettán, amelyek a 2010-es választáson bejutottak a parlamentbe. Ez azért volt tragikus az MSZP számára, mert mind-két párt döntően a Fidesz választóinak komplementeréből szipkázott el potenciális választókat. Tehát már itt alaposan megfogyatkozott azoknak a választóknak a száma, akikre az MSZP egyáltalán számíthatott volna. A felszalámizást azonban Gyurcsány Ferenc tovább folytatta, aminek szintén
elsősorban személyes hatalmi ambíciói voltak az okai. A politikus ugyanis 2010 után az MSZP-ben már nem tölthetett be vezető szerepet, ami érthető volt, hiszen bukott miniszterelnök és bukott pártelnök volt. Ezt azonban egy Gyurcsány Ferenc kaliberű politikus nem viselhetett el, ami azért történhetett meg, mert ő maga sem akart kiszállni a hatalmi harcból, és egy új párt élén próbált a baloldal vezető személyiségévé válnia. Később láthattuk azt is, hogy ez mind a mai napig nem sikerült neki. Itt most azonban az a lényeg, hogy Gyurcsány Ferenc létrehozván a Demokratikus Koalíció nevű pártot, még tovább növelte a baloldal megosztottságát. E mellett elkövette még azt a
nagy-nagy hibát, hogy régi levitézlett politikusokat hívott a pártjába. A DK ma tekinthető úgy, mint egy politikus temető, ahová a démosz által leírt politikusok egy jobb jövő reményében gyülekezhetnek. Ezzel a húzásával azonban Gyurcsány csak konzerválta azt a választói attitűdöt, hogy ezekre a kiszuperált és hitelét vesztett politikusokra a démosz jelentős része soha sem fog szavazni. Emellett rögzítette az MSZP és a DK választói közötti ellentétet is, hiszen ezek egy része még külön pártvezetői felszólításra sem fog szavazni egy esetleges közös jelöltre sem. Röviden:
bár jómagam nem vonom kétségbe Gyurcsány Ferenc jóhiszeműségét, mégis a DK megalakításával csak tovább rontott a baloldal helyzetén.
De ezzel még mindig nem volt vége a baloldal felszalámizásának. Ugyanis 2012. október 23-án Bajnai Gordon bejelentette azt, hogy létrehozza az Együtt 2014 nevű mozgalmat, amelyet később párttá alakított. Ez is baloldali tömörülésként identifikálta magát és az volt a célja, hogy később egy ernyőpárttá váljon, amelynek alá majd minden baloldali erőt csoportosítani lehet. Bajnai részéről ez egy megalapozatlan és túl merész cél volt, hiszen neki tudnia kellett volna azt, hogy az MSZP akkor mintegy 1,2 milliós és a DK mintegy 200 ezres hithű választója nem fogja cserben hagyni a pártját.
Az új párt építkezését Bajnai elsősorban a bizonytalan szavazók megnyerésével kívánta elérni, ami nem sikerült számára, a közéletből való kivonulása pedig ennek a nyílt beismerését jelenti. Bár az Együtt 2014 párthoz később csatlakozott a Párbeszéd Magyarországért nevű párt, de az így létrejött az Együtt-PM-nek mégsem sikerült elég nagy párttá válnia, hogy az MSZP-nek konkurensévé válhatna. Azt viszont elérte, hogy egy újabb párt álljon a baloldalon, amely részben a másik két pártból csaljon át választókat. Továbbá elérte még azt, hogy most már ne két párt, hanem három marakodjon a ködös távolban csak megcsillanó, felsejlő hatalmon.
A Fidesz azonban abszolút tisztában volt azzal, hogy egy ilyen szétforgácsolt baloldal képtelen lesz egységessé válni egy következő választáson, s hogy a választási győzelmét optimalizálja, megalkotta az egyfordulós választási törvényt. Ez bár kétségtelenül legitim törvény volt és nem ellenkezik a Lisszaboni Szerződéssel, mégis csak tovább fokozta az egyes baloldali pártok közötti konfliktusokat. Mivel egyik párt sem akart a valóságosnál kisebbnek és gyengébbnek látszódni, ezért a szükségszerű közös lista összeállításánál elkezdődött a gyermekded marakodás a minél
nagyobb rész kiszakítása érdekében. Ekkor 2014 elején a baloldali pártok csakugyan bohócot csináltak önmagukból, az egész hazai közélet ettől volt hangos és a választók ezen múlattak. A baloldal általános legitimitás vesztése, a széttagoltság és a meg sem szerzett hatalmon való marakodás egyértelműen vezetett az újbóli katasztrofális kétharmados vereséghez. S ebben nem elsősorban a Fidesz ármánykodása volt a legfontosabb tényező, hiszen Orbánék csak rájátszottak a kialakult helyzetre, hanem maguk a baloldali pártok és azok vezetői voltak a vereség fő okozói. Fontos ezt itt nagyon kihangsúlyozni, mert éppen ennek a problémának a helyes megoldása vezethet
a baloldal válságának megszüntetéséhez.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.