Leírás
401/68. Verseim, ha elérnek
Verseim, ha elérnek hozzád, kibontva
mint, kis ibolya bársonyos, lila köntöse
Meglátod majd benne önmagad tükrében,
mint a fényes, kéklő ég csillagát
S, látod benne örömödet, saját álmaid
Fájdalmak bús kövein, mint szikrázó,
remény a tűzben, oly tisztán, újulva ég
Megkívánod bölcsességek, intelmeit
Óceánba tágított hullámveréseit
Szemem tükrét tárom, benne önmagadét
Lágyan, selymesen kibontva selymem,
szeretetben, fénylő tengerét
- 11. 13.
402/69. Lelkem inni kér
Peregnek, mint fáról a levél
Harmat gyöngye kincset ér
Mint szirmát bontó virág,
mely egy időre aludni tér
Vörös kárpitján hasít az éj
Bíbor szalagjában szunnyadó lét
Köveit tördelve lép, mint malom
őrlésén a búzaszemek, tiszta pora ég
Merítve bőséges égi vizekből
Tápláléka fényes napsugár
Megtelítve bugyrait, nyugszik
S, fent lebegve jár
- 11. 14.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.