regény

Ajánló, kedvcsináló! (Lényegét tekintve szerény összefoglaló)

Azt beszélik, minden ember lelkének van egy selyemnyi vékony életfonala. Amely a túl messzire elkódorgott szellemet mindig időben visszarántja a számára megszületett testbe, mielőtt még elérkeznék halálának kijelölt órája. Ki látta? Ki tudja igaz-e? Valódi-e ez az egész elgondolás egyáltalán? Nekem nincs jogom ezen kérdéseket megválaszolni, sem tényekkel alátámasztani eme fenti legenda igazát. Azonban az én mesém nem is erről a halovány ezüstszálról szól, mely pusztán egyetlen életünkhöz köt hozzá bennünket. Mivel engem, inkább az a másik érdekel… Van egy lánc, ami sokkal finomabb, láthatatlanabb, mégis ennek ellenére, valamiért jóval erősebben fogva tart. Ezen leheletnyi aranylánc lelkeket tart egymással összekötve, méghozzá talán örökre. Nem jelent számára semmit az idő járása-kelése, semmibe veszi a tér által körül írható közelséget, illetve távolságot. Fittyet hány a megszületésre, hiszen a halál léte sem hozza ki nyugodalmas sodrából. Ami a legpimaszabb, ugyanakkor legingerlőbb tulajdonságát kellőképpen bemutathatja számunkra az az, hogy semmi módon nem engedi magát elszakítani! Hogyan jött létre ez az eltéphetetlen lélekfonál? Sajnos jómagam sem tudom. Én csupán annyiban vagyok bizonyos, hogy önmagamban is érzem az egyik ilyen szál jelenlétét! Természetesen ezt bebizonyítani szintén nem az én tisztem. Viszont nekem, mint bárki másnak, van egy kikapcsolhatatlanul magabiztos belső hangocskám, aki folyton azt susogja bennem, egyáltalán nem vagyok egyedül ezzel… Szerény és roppantul egyszerű mesém az egyik, eme különleges aranyszál által létre jött kötés, megszületését regéli el. Már persze annak, akit ez kicsit is érdekel! Belátom, ezen történettel kissé kibillentem a józan észt, legfőképpen pedig az emberek jó ízlését hívom ki magam ellen. Ámbár, jómagam mindig úgy gondoltam, csak akkor mondhatjuk egy történetről, hogy kicsit is jó, ha bármilyen módon képes megérinteni bennünket. Mert nincs mondanivalója, ha nem zavar össze. Nincs benne érzés, ha nem bosszant fel! Nincs benne igazság, ha nem kelt bennünk visszhangot. Mindenesetre a történet további elemzését, megértését, átérzését én kizárólag Önre bízom! A magam részéről nem ajánlom ártatlan fiataloknak, de a már sokat megtapasztalt, úgynevezett érett korosztálynak sem! Nem ajánlom azoknak, akik bármiben hisznek, azoknak pedig még kevésbé, akik egyáltalán nem hisznek semmiben! Nem ajánlom sem a finom, sem a durva lelkű embereknek! Akik pedig a minket körül ölelő világ általános szabályaiban alapvetően jártasnak tartják magukat, a hajhagymáik egészsége érdekében, őszintén leírom, ezen könyvet a kezükbe se vegyék! Kiknek ajánlanám? Minden ébren álmodónak, minden mély érzésű vágyakozónak, minden e világtól jó messzire elrugaszkodott emberi lénynek! Remélem, Ők vannak többen…
Ui.: Ezen iromány nyelvezete és szerkezete, továbbá az elbeszélés módja enyhén szólva is, eléggé egyedire sikeredett. Mivel ezen világ általános szabályai, énrám, szerencsére nem érvényesek!

KIM a SzóPingÁsz