522/78. Anyóka baktat

Anyóka baktat a sírok között
Töpörödött alakját jó ismerik
A temető fejfái búsan nézik
Ismerős sírhanthoz közeleg

Fáradt, ráncos kezében virág
Fájdalom cseppjei egybekötve
Alakját lehúzza a bánat
Katona fiának sírjánál kesereg

Gyermeke bölcsője most a sír
Remegő kézzel a fejfához ér
Simogatja, mint a buksi fejet
Virágok kezéből a sírra esnek

Szeme patakjából megered,
mint eső záporozva indul
A fejfára cseppek hullnak
Fájdalma mély patakjából

És így megy ez jöjjön bár,
tél, nyár, ősz és tavasz
Megáll a sírhant felett,
s egy fehér pillangó felszáll.

2016. 03. 11.