A regényben egy XX. századi, háromgenerációs család történetén keresztül bonyolódnak a szálak. Szereplői nem valós személyek, de történetüknek nagy a valóság tartalma.

Érdekfeszítő történeteket olvashatunk  szülői és testvéri szeretetről, igaz barátságról, hősiességről, de nem csak emberi  erényről, hanem emberi gyarlóságról; hűtlenségről, gyávaságról, megalkuvásról is.

A generáció legidősebb tagja a nagypapa, polgári szellemben nevelkedett, a háború után a hatalommal meggyűlik a baja. Hogyan alakul a sorsa?

Fia, Béla személyén keresztül a kor ifjúságának vágyai, gondolkodása, szórakozása, tettrekészsége tárul az olvasó elé. Megható, Béla ifjúkori szerelmének története, melyből házasság lesz, gyermekük születik. Szívszorító, lelki tusája, amikor ifjú felesége tragikus balesetben meghal, miután a forradalom leverését követően disszidálni kénytelenek, s másfél éves kislányukat nem vihették magukkal. Külföldön karriert fut be, de a honvágy és gyermeke elhagyása miatti önvád örökre megkeseríti sikerének ízét.

Béla lányát, Lillit nagy szülei nevelik fel. Az apa hosszú ideig idegen marad a kislánya számára. Fiatal szülők hiánya miatt Lillinek nincs példa képe, párkapcsolatot nem tud létesíteni. A családnak nem lesz folytatása.

Az írónő szerint a családi összetartozás hasonlatos egy élőfához; a család generációinak kapcsolata olyan törvényszerű, mint a fa gyökere, törzse, ágai s levelei. Egyik láncszem sem hiányozhat.

 Mint, midőn kidől egy fa, ágai letörnek, többé nem hoznak hajtásokat, leveleit messze sodorja a szél, úgy sodorta le a történelem vihara a Zólyomi családot is, az élet színpadáról.