csáji lajos

Előszó

Mostanában nagy divat lett a megszűnt határőrségről beszélgetni, cikkezni, sőt, dokumentumfilm is készült nem is egy, bemutatva annak előnyét, hátrányát, de mindenképp igyekezve kiemelni annak negatív hatásait. Kényesen kerülve a feladatok első vonalban történő ellátását méltatni.

Írásomban arra törekedtem, hogy bemutassam a határőrizeti feladatok ellátásában az élvonalban dolgozó tisztek, tiszthelyettesek, és a sorállományú határőrök (Sorozott), katonák, milyen nehézségek közepette teljesítették a (36, 27, 23), majd a 18 hónapos katonai szolgálatot.

A külvilágtól hermetikusan elzárt határőr Őrsök 5-7 km hosszú, és 800-2000 méter mélységig terjedő területen voltak felelősek az államhatár sérthetetlenségéért.

A határőrséghez bevonuló fiatalokat arra rátermett határőr tisztek előválogatták. Az erre kijelölt gyakorlott tisztek, a leendő határőröket otthonukban meglátogatták, a szülőktől, az iskolától, a helyi közigazgatási szervektől és a körzeti megbízott rendőröktől információkat szerezve döntöttek a fiatal, határőrséghez történő bevonultatásáról.

Az ilyen hazájához, szüleihez szorosan kötődő fiatal, három hónapos kiképzés után került ki az őrsökre a végrehajtó szolgálat ellátására.

Az őrsparancsnok és helyettesein keresztül szokta meg az éjszakai szolgálatok és a különböző tevékenységi körök ellátását. Itt tanulta meg becsülni a bajtársiasság fogalmát, az egymásra utaltság kényszerét, a függőségi viszonyok jelentőségét.

Itt jött rá, hogy a bizalom az egyik fő erénye a határőrnek.

Feltétlen bíznia kell Parancsnokaiban, társaiban, mert a bizalmatlanság a legveszedelmesebb ellenség.

A fegyver, ami a kezében van, csak az ellenség megsemmisítésére és nem a társai megfélemlítésére szolgál.

A szigorú szabályok alapján teljesítendő végrehajtó szolgálat erős megterheltséget, komoly kitartást követelt meg a sorállományú határőröktől.

Ez a sok különbözőség mentalitásban, habitusában, hűségében különböző sorállományú katonák összefogását, az egy cél érdekében való felkészítését az őrs parancsnoka végezte a helyettesei bevonásával.

Írásomban egy olyan Őrsparancsnok történetével kívánom bemutatni azt az életformát, aki a két drótkerítéssel elzárt területen élt, ha azt szabad vagy lehetett életnek nevezni. (Bár élet az is, amit a börtön falai között élnek.) A különbség, hogy oda bűnözőket zárnak, ezt önként vállalva hazafias kötelességből, szívvel-lélekkel kellett végezni és ezt ő így is tette.

Sok esetben úgy végezte a dolgát, hogy minden segítség (helyettesek) nélkül, családjára támaszkodva oldotta meg.

Szerintem, amit tett, az hőstett.