Leírás
Szente Erika költő és író
Írói álnevem: Krisztina Nice
Sásdon élek, Baranya megyében, egy kis városban. Szeretek itt élni. Kedvességet, megértést, sok segítséget kapok a barátaimtól, rokonaimtól, hogy legyen időm az írásra. Nagy szükségem van, rá mert munka mellett nehéz helyzetbe kerülnék nélkülük. Ez úton is köszönöm szépen a rám fordított idejüket és a sok segítséget.
Középiskolai tanulmányaim után a kereskedelemben dolgoztam, majd irodai állást vállaltam. Öten vagyunk lány testvérek, sajnos a legidősebb nővérem tavaly elhunyt. Két fiúgyermekem egyedül nevelem válásom óta. Édesanyám sok időt fordít velem együtt nevelésükre. Minden kész költeményt felolvasok előttük és kikérem véleményük. Nagyon jó kritikusok, bízhatok ítéletükben. Ebben az évben jelent meg három regényem a negyedik is majdnem kész. Az első romantikus, kalandregény. Címe: Az acél ragyogása. A második regényem romantikus sci-fi. Címe: Napforduló. A harmadik kötetem versek és novellák. Címe: Könnycsepp. Remélem tetszeni fog az olvasóknak. Nagyon sok novellát, verset írtam már, amit honlapomon bármikor elolvashatnak, sőt véleményüket rögzíthetik. Ha írásról van szó, mindent leírok, amit megtapasztalok, aztán kivetítem, szavakba foglalom és az olvasó elé tárom. Döntésekben elfogadtatni, szóban szép egyetértéssé szelídíteni. Bízom benne, hogy mindez sikerülhet.
Honlapom itt érik el: http://regegenyeim.ucoz.com/
http://erikaszente.webnode.hu/
Érzelmek fogságában
Abban az időben nem voltak terveim vagy ép gondolataim. Fogalmam sincs mit éreztem. Ha tudnám, a titkot megosztanám minden földi halandóval, kiknek kegyetlenül összetörték az életét. Sajnos varázslók nincsenek, hogy helyre tegyék az árulásból megmaradt romokat és egyetlen csettintéssel elnémítsák lelked mélyét marcangoló mély fájdalmad. Kiutat találj a mélységből, ahova nem saját akaratodból kerültél. Ráadásul gyermekeid napjait is irányítanod kell. Mert az ő érzékeny lelkük helyes irányba terelése, újra mosolyt csalni orcájukra s gátat szabni könnyeiknek a világ legnehezebb feladata. A reménytelenség oly erővel tör a magasba, mint egy kitörő vulkán és nincs semmi, ami elállná a láva útját. Április közepét tapostuk. Egész héten borongós idő volt. Szeszélyes és kiszámíthatatlan. Hétvégére esküvőre vagyunk hivatalosak. Napról- napra lázasan készülődtünk. Mindeni új ruhát kapott a családban és alig vártuk, hogy magunkra ölthessük. Nagyon vártuk a szombat reggelt, ennyi kikapcsolódás a sok munka mellett áldásként hatott feszült idegeinkre. A férjem éjszaka dolgozott a vendéglátó iparban, én a kereskedelemben nappal. Szinte csak a hétvégén találkoztunk. A részleteket fizetni kellett a banknak, így egyikőnk sem mondhatott le munkájáról a másik javára. Minden családban így van ez. Hiszen nagy úr a bank és visz mindent, amint óvatlanul elmaradnak a törlesztő részletek. Most már tudom, ez-az út nem vezet sehová!
Halványan pislákolt házunk előtt a lámpa fénye, árnyékot rejtett s összerezzent a csend, mikor rám tört a magányos reggel. Elhatároztam megváltoztatom a hét utolsó két napját. Szabadságra mentem. Vilmosnak is javasoltam és kértem menjünk együtt, töltsük kettesben a napot egy wellness fürdőben itt a közelben. Ideje egészséges szokásokat kialakítanunk és nem utolsó sorban csökkentjük a köztünk kialakult távolságot.
-Kérlek, gyere velem. Olyan jó lenne megismerkedni a legújabb egészségi trendekkel, de csak veled. Mind ketten belefáradtunk az örökös rohanásba, véget nem érő munkába. Ajándékozzuk meg egymást azzal, hogy együtt töltjük a napot. – Vállára helyeztem karjaim és megcsókoltam.
–Sajnálom, nem lehet. Sok a munka. tegnap éjszaka eljegyzést tartottak a sörözőben, éjszakába nyúlt a fiatalok lelkes mulatozása. Azt hiszem, ma folytatják és Viola egyedül nem elég, hogy kiszolgáljon mindenkit. Segítenem kell! – Mosolygott. Akkor és ott, vak voltam. Észre kellett volna vennem a kibúvókat, olcsó mentegetőzéseket. Ehelyett bíztam benne és elhittem szépen csengő szavait. Házasságunkat stabil alapokra építettük s úgy látszik én voltam az erősebb. Minden okom megvolt rá, hiszen együtt izgultunk gyermekeink születésénél, aggódva figyeltük első lépteiket, de főként segítettünk egymásnak, ha a másik bajba került. Olyannak ismertem és szerettem, aki hűséges családjához, mérlegel, mielőtt kockáztat és megbecsüli, amit elért az életben.
Gyermekeim vidáman vették hátukra iskolatáskájukat reggel hét óra előtt. – Szeretlek anya- Súgta a kisebbik, átölelte nyakamat majd nagy cuppanós puszit kaptam búcsúzóul.
-Ma öt órám lesz, aztán edzésre megyek. Későn érek haza. – Mire befejezte a nagyobbik fiam, már fordult is a bejárati ajtó irányába. Lelkem boldogsággal töltődött fel, alig vártam, hogy elindulhassak. Tegnap este mindent bepakoltam utazótáskámba. Gondosan összehajtogattam a törölközőt, fürdőruhát, mindent, ami eszembe jutott. Vilmos ekkor lépett be.
-Biztos nem jössz velem? Nyitásra bőven haza érünk. – Ugyanis a söröző ahol dolgozott közvetlen szomszédságában volt otthonunkkal.
-Biztos. Menj és érezd jól magad. Addig én feltöltöm a polcokat, kitakarítok.
-Régebben sosem hagytál egyedül. Mi változott?
-Semmi. Sok a munka. Holnap esküvőre megyünk, itt buli lesz, előkészítek mindent. – Azzal átölelt és lenyomott néhány puszit arcomra.
-Jól van, te tudod. Csak meg ne bánd! – Fogtam a táskámat, beraktam a csomagtartóba és elindultam. Hűvösre fordult az idő. Fúlt a szél s a nap valahol a felhők között bujkált. Néha előmerészkedett, szelíden meleg sugarakat küldött a földre, majd ismét fátyolba borult. A szálloda messziről ékeskedett. Kék színe bölcsen kiemelkedett a szürke házak közt. Látványától is jó hangulatom lett. A portás kedvesen köszöntött, kaptam egy rózsaszín szalagot csuklómra, amivel oda megyek, ahova akarok. Elterveztem, kipróbálok mindent, ami belefér az időmbe. A medencék csarnokában párás, meleg levegő keringett. Találtam magamnak egy napozóágyat és letelepedtem. Szinte az egész testem ellazult a meleg sugarak hatásától. Hosszú ideig hagytam kényeztetni testemet és már azon voltam, kimegyek szaunázni, amikor ismerős hangra lettem figyelmes. Hátra fordultam. István kerek barna szemei csillogtak, hosszú szempillái, szépen ívelt szemöldöke minden nőt levett a lábáról. Kigyúrt izmai megfeszültek, amint átölelt. Gimi óta nem találkoztunk. Két esztendeig tengettük együtt az időt, majd ő főoskolába ment Pestre. Az idő múlásával, elszakadtunk egymástól.
Idősebb, meggondoltabb és sokkal beszédesebb lett. Hosszan cseréltük egymásról az információt. Kiderült van két lánya, itt laknak a közelben és tavaly nyáron elvált.
-Megbűvöltél valaki mást?
-Nem. – Válaszolta mosolyogva.
………….
Varga Dominik –
Szerintem nagyon jók a versek. A novellák közül a Hó fogságában ajánlom annak az osztálynak a tavalyi évből akik valóban nagy dolgot vittek véghez. Megtörtént eseményen alapul. Az öcsém is szerepel benne másik négy osztálytársával. Gratulálok a kötethez és sok sikert kívánok az írónak!