Székely Szabolcs: Cézárarcmás (ebook)

800.00 Ft

              Rövid összefoglaló

A tanulmány Orbán Viktorról szól, akinek sikerült a nyomorból felverekednie magát a miniszterelnöki bársonyszékig. A szerző arra keres választ, hogy milyen körülmények játszottak közre abban, hogy ez a valóban rendkívüli karrier megvalósulhatott és milyen okok eredményeként alakulhatott ki a 21. század egyik legsajátosabb cezaromániás személyisége. A tanulmány a konkrét életutat elemezve arra a végkövetkeztetésre jut, hogy bár a miniszterelnök hatalmi törekvései erősen hasonlítanak a diktátorok korábban ismert pszichológiai jellemzőire, mégsem válhat diktátorrá, mert az európai demokratizálódás nyomán erre nincs lehetősége.

Leírás

……… Most azonban térjünk vissza a Fidesz megalakulására!A Fideszhez vezető út Pünkösti Árpád szerint három lépcsőn keresztül vezetett. (Pünkösti, Szeplőtelen fogantatás 1. Népszabadság, 1998. 12. 24. szám.) Az első lépcső 1985. augusztus 26-30. között tartott nyári tábor volt Szarvason, ahol több későbbi Fideszes ismerkedett meg egymással. (Örömmel olvastam, hogy dicső városunk, még dicsőbb mostani polgármestere, a KISZ-es Kósa Lajos is ott volt, és találkozhatott Orbánékkal) Később maga Orbán mondta, hogy Szarvas nélkül nem lett volna Fidesz, tehát valóban fontos lépcső volt a Fidesz megalakulásához. Ezen a találkozón inkább csak odamondogatás volt, de senki sem gondolt a valóságos változásra. Itt tartott előadást Solt Ottilia, a demokratikus ellenzék egyik nevezetessége.

Az 1987-es pápai táborban már több olyan személy tartott előadást, mint például Bihari Mihály, Sólyom László, Bokros Lajos, Király Zoltán, akik abban az időben nyíltan ellenzéki szerepet vállaltak. Tudjuk, hogy Biharit és Királyt az MSZMP-ből később kizárták, mert a párt irányvonalával ellentétes nézeteket hangoztattak. Bár a pápai tábornak kevés hírverése volt a médiában, mivel az MDF lakiteleki találkozója volt a fő téma, mégis fontos állomásnak tekinthető.

 

A Fidesz megalakulásának közvetlen előzménye az 1987. november 21-22.-i Kelet-Nyugat találkozó volt, amit Miszlivetz Ferenc szociológus öt leendő Fideszessel szervezett. Ezen Európa és az Egyesült Államok alternatív mozgalmainak, liberális, baloldali szervezeteknek majdnem kétszáz képviselője tanácskozott. Itt előadást tartott Vitányi Iván, Kis János és Orbán Viktor is, és mindnyájan nagy tapsot kaptak. Ez a találkozó egy újabb lépés volt Orbán személyiségének kiépítésében, hiszen itt már egy nagyobb közönség előtt mutathatta meg magát és ezzel szűkebb körben elismerést válthatott ki. Ez szintén pozitív visszacsatolás lehetett számára olyan szempontból, hogy a cezaromániás személyiségét eredményesen tudja működtetni tágabb környezetben is. De ez még mindig nem volt elég számára.

Orbán számára ugyanis kellett egy olyan szervezet, amelyik szemben áll a korabeli KISZ – szervezettel, és amelyikben lehetőleg vezető szerepet játszhat. Ilyen lépés azonban már Diczházi Bertalan MSZMP tagnak is eszébe jutott. Õ javasolta azt, hogy hozzák létre a Demokratikus Szocialista Ifjúsági Szövetséget (DSZISZ), amelyik elismerte volna a párt vezető szerepét, és hazánk Varsó Szerződéshez és a KGST-hez való tartozását. Ez azonban nem volt elég radikális Orbánék számára, ezért ezt a javaslatot elvetették. Ugyanakkor féltek attól, hogyan fog egy ilyen megalakulásra reagálni a hatalom.

Diczházinak volt egy javaslata, amit Kende így ír le. Diczházi ötlete volt: a Deák Ferenc-féle úgynevezett felirati módszer. Kifejezik akaratukat az új szervezet létrehozására, de még nem hozzák létre. A szándéknyilatkozatból a hatalom is, a leendő tagok is értesülnek a tervről, eldönthetik, mitévők legyenek, aztán majd meglátják…

Nem kéne itt tökörészni! – türelmetlenkedett Orbán. – Meg kell alapítani, és kész! Micsoda marhaság az, hogy szándéknyilatkozat, meg ilyenek? Bumm bele! – Orbán csak akkor szállt be igazán, amikor megérezte: talán meggyőzte Kövért és Diczházit. Bihari Mihálytól jól megtanulta a nyelvezetet, a használandó kifejezéseket, olyanokat mondott: Áttörjük a politikai intézményrendszer monopóliumait! – Igaz, az föl sem merült benne, ebből mi lesz, egyáltalán nem foglalkozott azzal, mi történik másnap. Egy hétig marad életben, vagy tovább? Lesznek, akik csatlakoznak, vagy visszhang nélkül marad az egész? Megtorolja a hatalom a kezdeményezést, vagy békén hagyja őket? Mindezekkel a kérdésekkel nemigen törődött, a maga bumm bele! módján, lázadva, harcolva azt akarta, történjék már valami a szájtépésen kívül.

Ne ringassuk magunkat illúziókba! Lehet, jól agyonvernek minket a rendőrök, de nem baj! – jelentette ki Kövér.

Frászt! – vitázott Orbán. – Engedni fogják, hogy megalakuljunk, és aztán majd jól agyonhallgatják a dolgot, hagyják, hadd főjünk a saját levünkben, és kész! Van annyi eszük, hogy tudják: a legjobb hagyni. (i.m.: 27. lap).

Kövérnek azonban nem volt, nem lehetett igaza, mert már akkor fogatlan oroszlán volt maga a létező szocializmus, így nem hogy a hatalom rúghatott volna beléjük, hanem fordítva: ők rúgtak beléjük minden különösebb veszély nélkül. Tehát az a jelenlegi heroizálás, amit nem felejtenek el mindig külön hangsúlyozni a Fidesz prominensei, minden alapot nélkülöz, és csak a saját személyiségük nagyságát kívánják ezzel növelni.

Fontos rögzíteni, hogy Orbán már ekkor kezdte tanulni a lózungokat, hiszen ezt mondta: áttörjük a politikai intézményrendszer monopóliumait! Ez a mondat semmit sem mond, nincs új információ tartalma, hiszen most már nem az a kérdés, hogy mit kell csinálni, hanem az, hogyan, milyen úton kell a reformokat megvalósítani. Orbánnak ilyen semmitmondó töltelék mondataival a későbbiek során sokszor fogunk találkozni.

1988. március 30-ra Diczházi és Kövér szervezett egy összejövetelt a Ménesi úti szakkollégium alagsorában lévő helyiségbe, ahol kezdetben több név merült fel az új szervezet megnevezésére, míg végül a latin fides = hit, hűség, megbízhatóság, becsületesség, szavahihetőség jelentés után a Fidesz nevet jelölték meg. Némi nyelvészkedés után pedig a Fiatal Demokraták Szövetsége nevet vették fel.

Két nappal később már sajtótájékoztatót szerveztek, ahogy megjelent a Szabad Európa Rádió, a Reuters, a BBC és egyéb más európai média képviselői. Az európai ismeretség tehát adott volt. A hazai sajtó azonban még mélyen hallgatott a Fideszről. Később tettek róla, hogy ez ne így legyen.

Ha ma 2010-ben visszatekintünk erre a naiv kezdeményezésre, miszerint a Fidesz megbízható, becsületes, szavahihető szervezetként definiálja magát, nos, akkor minimum mosolyognunk kell, bár én inkább sírni tudnék. Hol van már a tavalyi hó? – kérdezhetnénk most, hiszen már tudjuk azt, hogy a Lenin – fiúk szervezésében a legsumákabb, a legagyafúrtabb és minden hájjal megkent „szervezett felvilág” jött létre, amelyikben nyoma sincs az előbbi polgári értékeknek. De ezt még tetézi a politika alatti tömegnek az a meggyőződése is, amit a Fidesz alakított ki magáról, amely szerint a Fidesz, és maga Orbán Viktor színtiszta tökély, és akikről a becsületesség, a hazafiasság, a demokratizmus, és ehhez hasonló tulajdonságok mintaképeit lehetne megalkotni.

Ha pedig Kéri László hasonlatát kölcsönvesszük, akkor azt mondhatjuk, hogy 1988. március 30-án a politika egyetemes történetében új időszámítás kezdődött a Fidesz megalakításával, és éppúgy, mint Jézus Krisztus születésének idejét minden embernek kutya kötelessége ismerni itt a Földön. Nem csodálkoznék azon, hogy a 2010-es kormányváltás után a Fidesz történetét kötelező tananyagként oktatnák az egyetemeken, de legalábbis a szakkollégiumokban. Hogy stílszerűek legyenek.

 

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Székely Szabolcs: Cézárarcmás (ebook)” értékelése elsőként

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Érdekelhetnek még…

X