Leírás
Egy játékról
A gyíkot elneveztem Morrison-nak. Kézenfekvő, egylépcsős levezetés. Akkor miért?
Az első megérzés hatalma.
Beszélek hozzá, mintha élne, ágyba viszem, altatom. Mintha élne.
Szemét nem hunyja le, mozdulatlan.
Műkedvelő vagyok, nálam elmentek otthonról. Jobb így nekem, a macska úgysem hagy aludni.
Vagy írni.
Vagy a világ hibbant, és cibál egy cérnavékony zsineg végén, vagy én rángatom a világot.
A gyík hever, a macska alszik, én képzelődöm.
A testről
Egy vendégtestet felöltenék olykor, miképp új zsákba töltöm a burkokból kifordított diókat, érdekes volna, hogyan, miféle szavakkal, milyen színben szól a hangom, s a ruháim hordhatók lennének akkor?
Egy új test némán is belejátszana mindenbe. Marad, ami van, de a fejcsere sem kizárt.
A múlás
Ha megöregszem, erőt veszek magamon, buszra ülök, újabb erőfeszítéssel leszállok, kérlek, ne siettess… Inkább, ránts le, vagy lőj főbe!
Egy fényképről
A megnyerő arc kiköveteli a hirtelen történést, szólni sem kell, kérni sem kell, a japán hölgyek nyújtják a gépet, elhelyezkednek a füvön, szelíden utasítanak, megmutatják a gombot, minden oly gyorsan megy végbe. Továbbállnak. Másikunkra gondolok, ő mesélt a német turistanők kémakcióiról, hogy mindig gyárak, üzemek, egyéb fontos épületek előtt fényképezkedtek.
Fejemben megfogan a gyanú, mosolyom legörbül, csak a nap foltjai terelik el amúgyis gyermeteg aggályaimat. A fű, az fű, a rét mögött a majdnem semmi áll. De hol voltak a hölgyek férjei? Nyitva hagyok kérdést, táskát, ajtót, ablakot, mondatot…
Értékelések
Még nincsenek értékelések.