Mario Banko: Az egészség boldogító ízei- 50 recept csülök nélkül (ebook)
1,199.00 Ft
Éveken át jártuk a világot, gyűjtöttük az információkat, hogy egyre mélyebbre merülhessünk az egészséges táplálkozás rejtelmeibe.
Magyarországra hazatérve időnként azt tapasztaltuk, hogy az egészséges étkezéssel kapcsolatos tévhitek és előítéletek mellett a kifogások a leggyakoribb visszatartói a magyar fogyasztói társadalom körében való terjedésének. A kifogások azok, melyekből állandóan kifogyhatatlan készletek állnak rendelkezésünkre.
Persze azt is tudjuk, hogy a mai magyar viszonylatban sokszor nem könnyű beszerezni az alapanyagokat vagy éppen megfizetni azokat.
Éppen ezért szeretnénk a témát más nézőpontból megközelíteni ebben a könyvben. Receptjeink könnyedén elkészíthetőek: többségükben egyszerű, mindenki számára elérhető alapanyagokból készült ételekkel. Reméljük, sokaknak adunk ihletet a főzéshez és ahhoz, hogy a jövőben mélyebb merüléseket is megkockáztassanak az egészséges táplálkozás tengerének kristálytiszta vizében.
A kipróbált receptekkel kapcsolatban várjuk a visszajelzéseket, illetve bármiben szívesen segítünk a témával kapcsolatban.
Jó főzést mindenkinek!
Móni és Márió
Kapcsolódó termékek
-
Zombor Bise: A remény (ebook)
Értékelés: 0 / 5500.00 FtPrológus
Felvirradtak a Nap első, hősi sugarai. Az erdő lobjai közt sejtelmesen bújnak át a fénynyalábok és világítják be az élővilágot… és azt is, ami már nem élő. A jó öreg Nap már csak ilyen, nem válogat. Pedig ez a két lábon járkáló foszló bűztetem már egész biztosan nem tudja értékelni ezt a kellemes és langyos fényességet. Esetlenül szedi lábait, jobb bokája egészen természetellenes módon van befelé fordulva, bár hol természetes az, hogy egy halott ember szeli az erdőt kora reggel? Ruházata éppúgy mocskos és foszladozik, mint az alatta lévő teste. Bőre és kilógó izomszövetei már elszíneződtek és jócskán el is rohadtak, kisebb bőr és húsdarabjai szinte porként hullottak léptei után. Egy jó ideje róhatja ilyen állapotban a világot szegény teremtény. Az arca, óóó, ez az eltorzult fej, ez a rengeteg seb, ez a ritka, koszos haj, egy hölgyre, már nyomokban sem emlékeztető látványt nyújt… de nem ez a legrosszabb. Azok a szemek! Ez a tekintet! Üres, céltalan, és félelmet nem ismerő. Egy emócióktól, értelemtől és fájdalomérzettől mentes „gépezet”, amelynek egyetlen üzemanyaga a nyers hús, aminek megszerzésének érdekében nem válogat. Senki sem szeretne elé kerülni… ámbár valaki úgy tűnik mégsem volt ilyen szerencsés és már csak idő kérdése, mígnem az élettelen fenevad eléri áldozatát. Szegény fiú, még igen fiatalnak látszik, biztosan nem töltötte be a huszonötöt sem. Mellette egy autó roncsai árulkodnak egy baleset nyomairól, amiben úgy látszik, nem a becsapódás lesz végzetes… Már csak néhány lépés, míg a z imbolygó foszlányadék elér hozzá, ha a fiú felakar ébredni azt vagy most teszi, vagy jobb ha feladja, bár sebes lélegzetvétele úgy tűnik, az élet reményében kapkod…5.4.3.2.1…Nincs több lépés. Ez a rothadó szörnyeteg, ez a kíméletlen gyilkológép, ki válogatás nélkül öl, most újabb prédára
lelt. Egy szerencsétlen mozdulattal leheveredett a fiú mellé, közben pedig nyögött egy hatalmasat a sajátos módján -bár talán inkább lett volna nevezhető hörgésnek. Csontra száradt, fehéres ujjaival megfogta a fiú vállai t, majd száját hatalmasra tátva egy óriásit harapott áldozata nyakába… A fiú felébredt, de az egyetlen dolog, ami még kijött a torkán, felverve vele az erdő összes madarát, csupán ennyi volt:
-Áááááááááággggggggggghhhhhhhhhhhhh!!!!!!! -
Lucius Devereux: Beverly gyötrelmei (ebook)
Értékelés: 0 / 5500.00 FtBeverly teljesen összeomlik amikor megtudja, hogy kedvenc filmsztárja, a jóképű, szőke Daniel váratlanul eljegyzi a lófejű, lófogó, lapátfülű, csúnya Nagy-orrú Banyát. Megdöbbenése csak fokozódik, amikor megtudja, hogy e kétségbeesett, hirtelen és mindenki számára meglepő lépés mögött Daniel előző barátnője áll. De Beverlyn kívül erre senki sem jön rá, még a nagyokos és mindentudó újságírók sem… Beverly megjárja a poklok poklát és megpróbál mindent, hogy túlélje valahogy a teljes reményvesztettséget úgy, hogy közben ne veszítse el a tisztességét és becsületét. Egy csapásra megváltozik a véleménye életről-halálról, boldogságról, szerelemről, és lassan rájön, hogy a halál lehet, hogy a gyávák mentsvára, de nem a teljesen hülyéké.
-
Beck Péter: A vér szava (ebook)
Értékelés: 0 / 5700.00 FtA szabad ég alatt jelentek meg, a beomlott barlangrendszertől biztos távolságban. Elron orrát rögtön megcsapta a föld bűzös szaga. Ijedten lépett hátra hogy kiszabaduljon az öreg érintésének hatósugarából. Bizalmatlanul méregette a remetét, akinek köpenyét lágyan lobogtatta a szél. A vénség akár a nyugalom szobra, egy helyben állva a vándorbotjára támaszkodott és egyenesen az ő szemébe fúrta felemás tekintetét.
– Ki vagy te? Mit tettél velem? – Elron ingerülten támadt kérdéseivel az idegenre.
Az öreg zavarba ejtő mosolyra húzta a száját bajsza alatt, szemében válaszok ígérete látszott.
– Alaposan megváltoztál, mondhatom, előnyödre. Néhány kérdésedre már most megadhatom a választ.
A remete ráérősen ballagva elindult az egyenetlen talajon a neki tetsző irányba, keresztbe fektetve vállain pihentette vándorbotját.
– Most mit tegyek, kövessem? – tépelődött Elron –, nem tehetek mást, azt sem tudom, hol a fenében vagyok.
Pár lépés után önkéntelenül is felzárkózott a vénember mellé.
– Rendben, veled tartok, mert egyrészt ismeretlen vidékre tévedtem, másrészt te tudod a velem történtekre a választ.
– Bölcs elhatározás.
– Azt mondd meg nekem, miért bíznék benned? Akár mit is mondasz, a szavaidat fenntartásokkal kell fogadnom.
– Ismét helyénvaló következtetésre jutottál velem kapcsolatban – villant vidáman a felemás tekintet –, nem kell bíznod bennem, mégsem tehetsz mást, mint hogy velem tartasz, mert tőlem függ a jövőd.
– Ebben tévedsz, öreg, mindig van választás.
– Milyen választásra célzol? – a vénség megtorpant és fürkészve meredt az arcába –, a halál és a pusztulás nem választás.
– Ez nézőpont kérdése – legyintett Elron, és ismét felzárkózott a tovább induló ember mellé.
– Beszéljünk inkább arról, hogy mi történt velem.
– Ó, tudom, hogy sok a kérdés, ígéretem szerint néhányra már most megadhatom a választ.
A vénember lassított járásának ütemén, vállairól levéve a vándorbotot jobb kezébe fogta azt, és rendeltetésszerűen rátámaszkodott lépéseinél. Fejét kimért lassúsággal Elron felé fordította.
– Magamról annyit mondhatok, hogy a világ örök kétkedője vagyok, aki az ősidők óta vigyázza az emberiség lépteit.
– Ez nagyon misztikusan hangzott. Mi a neved?
– Nekem nincs szükségem névre, szólíts vezetőnek, vagy fényhozónak, ahogy tetszik.
– Tehát nem akarod elmondani a neved – húzta el a száját Elron.
– Azt elmondod, miért változtattad meg a külsőm?
– A benned végbement változásért csak részben vagyok felelős, én csak feltörtem a beléd ültetett genetikai blokkoló kódot.
– Várj, mit jelent a genetika? Mit jelent az a szó, hogy kód? Ki ültette belém ezt az izét?
A fényhozó a kérdésekre irritálóan élesen felnevetett.
– A lényeg abból amit elmondtam, az, hogy te nem ember vagy.
– Már hogyne lennék ember? – Elron megtorpant és utálkozva nézett a másikra.
– Embernek születtem, volt apám és anyám.
– Azok, akik embernek látszanak, nem mindig emberek.
– Ez nem válasz.
– Tudom, de most be kell érned ennyivel. Ami a genetikát illeti, nincs időm magyarázni, mi az, évekbe telne, mire megértenéd és egyébként is, néha úgy érzem, hogy e bonyolult dolog még előlem is elfedi titkainak egy részét.
Elron e csavaros okfejtést zavart arccal fogadta. Még mielőtt szóhoz jutott volna, a fényhozó gyorsan megelőzte.
– Jelenleg több válaszom nincs a számodra, de légy türelemmel és később maradéktalanul kielégítem a kíváncsiságod, csak érjük el az úti célunk.
Elron egyre ingerültebben meresztette szemét a vénemberre.
– De vajon a válaszaid igazak lesznek-e? És ha igazak is, megértem-e őket?
A remete már nem rá összpontosította a figyelmét, félrefordulva egy szabályos kört rajzolt a levegőbe maga elé a vándorbotjával, s amikor befejezte a mozdulatot, sistergő hanggal egy fekete nyílás jelent meg előttük.
– Íme, a mágia hatalmát csodálhatod, ez Kilia dimenziókapuja
Elront letaglózta a látvány, szája félig nyitva maradt a csodálkozástól.
– Mi az a mágia és ki az a Kilia?
– Már megint kérdések – sóhajtott teátrálisan a fényhozó –, ha van merszed, kölyök, kövess, és rálelsz a válaszokra.
Belépett a fekete lyukba és eltűnt. Elron csak egy pillanatig habozott, azon kapta magát, hogy fejjel előre vetődik be az ismeretlenbe. A fekete lyuk elnyelte a testét, a fiú csak egy pillanatra veszítette szem elől a kietlen tájat, nagy ívű vetődésének köszönhetően ismét a repedezett talajt látta suhanni maga alatt. Földet éréskor kecses mozdulattal átgördült izmos, kerek bal vállán, és a lendületét kihasználva ugyanazzal a mozdulattal talpra is állt.
– Elég lett volna, ha átlépsz a kapun – a vezető somolyogni látszott a bajsza alatt –, látom a fiatalos hév hajt.
Elron válasz helyett a tájat fürkészte. Tőlük pár méternyi távolságra idomtalanul nagy, vastag, áttetsző oszlop emelkedett a földből, belsejéből lüktető fehér fényt sugárzott. Nagyon magas lehetett, mert a vége nem látszott, eltűnt a felhők mögött.
– Hol vagyunk?
– Az illieli oszlopnál. Ezen az oszlopon nyugszik ősidőktől fogva vagy talán az idők kezdete óta a fenséges Anrisz, ahova mi is igyekszünk!
– A válaszaid nem mondanak számomra semmit. Milyen hely az az Anrisz? – Elron hanghordozásán érződött a gyanakvás.
– Nézd meg magad, és tapasztald meg a csodát, amely nem foglalható szavakba!
A fényhozó ismét a délceg férfi vállára tette kezét, és abban a pillanatban eltűntek.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.