Leírás
263/41. Otthonról jövök
Ismerős tájék, ismerős vidék
Utam két oldalán a fák rám hajoltak
Simogatták bőröm melegét
Madár se lakta, őserdős sűrűség
Őszi arany lecsurgott a lombokon
Érzések sóhaja szakadt ajkamon
Tüdőm tágította friss erezete
Régen, ej de régen jártam erre
Nyögött súlya alatt, a föld is
Ólom súly nyomta a szívet is
Elenyészik már a virág szirma
Elmúlik mi nem jöhet vissza
Hatalmas erdők, hatalmas ősi földek
Kegyelmes percében közel jöttek
Hej, de csöppnyi a lét az élet tengerén
Őszülő vének, hársfák ringató ölén
Múlatja kacagással, röppenet sírással
Hamar megtörténik, születik, s múlik
Haladok itt az úton, ismerős tájakon
Hajolnak lombok, s én ölelem.. mindahány
2015. 10.02.
317/95 Mond meg te rigó
Erdő ölén jártam a minap
Feledni keserves napokat
Heveredtem öreg hárs alá
Felette egy rigó muzsikál
Fájdítóan mondja füttyében
Elhagyott kedvesem nem régen
Szomorú a rigó a fa tetején
Mint nekem a szívem a fa tövén
Fütyölj rigó, fütyölj a világra
Úgy se sokat ér az már hiába
Gondja, baja van annak is
A rigónak is, meg nekem is
2015. 10. 22.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.