Jáger László: Szárnyas Oltár (pdf)

1,200.00 Ft

Leírás

ELŐSZÓ

 Verset írni (talán) könnyű, előszót (biztosan) nehéz. Egyáltalán, minek az előszó? Én, aki mások könyveiben habozás nélkül átlapoznám ezeket az oldalakat, most görcsös igyekezettel próbálom megmagyarázni azt, ami e verseskötetben olvasható, s pótolni, ami kimaradt.

Verseskötet? Inkább önéletrajz, sőt életrajzok, hiszen az életemet egy-egy szakaszon elkísérő kedvesek élete is ott mosolyog, zokog, vagy gúnyosan visszanéz a verssorokból, akárcsak az enyém. Ha már életrajzot említettem, sorakozzanak itt pár sorban a tények, megkönnyítvén a versek gyakran nehezebben követhető, szeszélyesen kanyargó, reményem szerint az érzéseket mégis a maguk változásaiban felrajzolni kívánt ívét.

Valéria az első, színben a zöld árnyalatai, illatban Givenchy, ékszerben az ezüst hűvös ragyogása – s vele az egyoldalú szerelem és házasság, három gyönyörű gyermek, a lehet és a szabad pontosan kimért korlátjai, majd a korlátokat szétfeszítő, korlátlannak és végtelennek hitt szerelem Judith iránt, aki mindig megmaradt titoknak, elérhetetlennek, még a megtalálni remélt boldogság tobzódó perceiben is. Színében óarany, illatában jázmin, drágakőben rubin, Kelet titokzatos varázsát hordozva valahonnan a mélyből, már meg nem ismerhető sorsok fel nem tárható rétegeiből.

A súly óriási, szinte hordozhatatlan, miatta elszakadni a három gyermektől: az érzések kavarognak és ütköznek, de a döntés sohasem a férfi kezében van, helyettem Valéria dönt, igazi, mély szerelembe menekülve engedi, hogy az addig épített közös (?) világunk romjaira hulljon. Elhatározása mindent visszájára fordít, hiánya megkérdőjelezi a Judith iránti oly biztosnak hitt vonzalmat, az események gyorsan peregnek, a válás megtörténik, a szerelem kábulata helyett hirtelen a kétségbeesés pokla következik, a legmélyebb bugyrokig tartó zuhanással.

S amikor már elveszettnek és értelmetlennek tűnik a létezés bármily folytatása, Klára mosolyog vissza a múltat felidéző tükörből, konok akaratával, a vállalás elszántságával, hitével önmaga és küldetése sikerében, nem ismerve, el nem fogadva a depresszióba fulladó élet önmagát és környezetét pusztító reménytelenségét. Törékenységében is magára vállal minden súlyt, múltét, jövőét egyaránt, a volt és a volna helyett a van következetességével, kitartva jóban, rosszban és mindig több rosszban, mint jóban. Színben ege kékje, illatban mósusz lengi körül, drágakőben a smaragd zöld ragyogása kíséri, akárcsak ő életem fogyó napjait. Ha nyelvünk oly meghatározó fogalmai között keressük a hasonlatot, Valéria a befejezett múlt, Judith a feltételes mód annak összes következetlenségével, Klára pedig a tiszta és egyértelmű jelen idő.

Végig lehet kísérni egy emberi életet, kapcsolatát a nőkhöz az évek során írt verseken keresztül? Sokan talán úgy gondolják, ez elképzelhetetlen. Remélem, az olvasót az előszó után az elképzelhetetlen várja, fogadja és talán … fogva is tartja.

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Jáger László: Szárnyas Oltár (pdf)” értékelése elsőként
X