Jáger László: ALIG(HA) VERSEK – SZAVAIM ELSÜLLYEDT ATLANTISZA 1961-2021 (pdf)

1,000.00 Ft

Leírás

ELŐSZÓ

Leütjük a billentyűt számítógépünkön, rajzos szimbólumot, amely kiejtve nyelvünk valamelyik hangját jelöli, a gép programja rögzíti, s ha kell, később megjeleníti. Megérint érzés, felsejlik gondolat, agyunk anyaméhének halálunkig tartó programozása feldolgozza, saját szimbólumaival tárolja és néha ez a titokzatos folyamat verset szül.

Vers. Nem tudom, mi az. Dereng valami rímről, ütemhangsúlyos és időmértékes verselésről, de mindez sokat nem segít.

„Az utcán átment a kedves” – egyszerű közlés, nem vers.

„Mikor az utcán átment a kedves…” – ez már vers. Szép vers.

Mi teszi verssé a második sort? A „mikor”? Ugyan már. Hát akkor mi?

 „Költő vagyok – mit érdekelne
a költészet maga?
Nem volna szép, ha égre kelne
az éji folyó csillaga.”

– mutat nekünk fügét József Attila, zseniálisan kitérve a válasz elől, amit ő, hitelessége csorbulása nélkül meg is tehet. De mi, szürke követői, nem lévén birtokában az ösztönös tudásnak, mindenképpen a titok nyomára szeretnénk bukkanni; megszerezhetőnek hittel remélvén pótolni a magunkkal nem hozottat.

„Vagy, szegény, már rég előbb
a szavak varázskövéről lesikárltad a bűverőt
és amely évezreken által szítt magába annyi színt
surló szellemed a szent kristályt színtelenre súrolta mind?
Ó, hiszen lelkedben nem volt már a szavaknak színe más
mint az építésznek az állvány színe, mint a rajzvonás
színe a mérnök hálójában – szín és élet, a létezők
szórt pompája, a heidelbergai halmok, a zöld német mezők,
régi nyájas vándorlások szelleme, minden drága táj,
ó, az emlék, melybe minden szónak gyökere mélyre váj,
ó, ez a szókra tapadt vak mult, mely festi folyton a friss jelent:
néma Lét mind, néma Anyag csak, – semmit az Észnek nem jelent
forma nélkül”

– írja Babits az „Egy filozófus halálára” versében, a heidelbergi egyetem Galíciában elesett filozófiatanárára emlékezve. A szavak varázsköve, a szavak bűvereje, a szent kristály rejtenék a titkok titkát?

George Szirtes, magyarul Szirtes György, angol szavakhoz kapcsolódó megközelítése (saját fordítás – ferdítésemben) talán a mi parlagi magyar szavainkra is érvényes lehet:

Koptass egy szót, míg értelmét nem veszti
ízleld idegenségét az idegen nyelvnek
sajátod börtönébe zártan. Az idiómák
mihaszna haszontalansága: halottak a drága szavak
bűverejük elillant, semmibe foszlottak mind az oldalak
De ez is csak egyfajta varázslat: értelmezhetetlen
a hangok összeállnak és égetve fájnak
fölragyogtatva delejességük mélyről fakadó áramát

 

Hitem a szavakban már a múlté. Akad közöttük
mely érzéki tárgyakat dédelget zárt múzeumban
s szirénhangjait csak vastag üvegfal mögül
hallgathatod kéjsóvár vágytól remegve.
Van rémítően kiüresedett és van, amelyik elnémul,
ha tunyaságán, mocskos rosszindulatán rajtakapod.
Bódulataink gyönyörűségei ők, megannyi
briliáns, mákony, abszolút abszurditás.

Kiüresedtek szavaink, érzéseink, mint érdektelen, szürke valóságshow zajlik életünk a maga monotonításában, megunt szereplőkkel, elkoptatott közhelyekkel. Mi marad hát a szavakból ha „lesikárljuk” róluk a bűverőt? Artikulálatlan üvöltéssé, kezdeti időnk százezer évekkel ezelőtti torz indulatszavaivá alacsonyodnak, lealacsonyítva bennünket is.

Hagyjuk a szavak szent kristályát formával telten felragyogni, verssé formálódni, még ha minden megírt – elolvasott vers után hiábavalóan erősödik fel bennünk a soha meg nem válaszolható kérdés: Mi is a vers?

 

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Jáger László: ALIG(HA) VERSEK – SZAVAIM ELSÜLLYEDT ATLANTISZA 1961-2021 (pdf)” értékelése elsőként

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

X