Leírás
A szemérem mágikus szürrealizmusa
Gondolatok Boér Péter Pál új kötetéről
Boér Péter Pál novellái, karcolatai, glosszái újra meg újra meghökkentik az őt, valamint eddig már több kötetben közreadott műveit jól ismerő olvasót is.
Egyéni, fanyar, szatirikus hangvétele és népi szürrealizmussal átitatott, kifejező nyelvezete ugyanis a hagymára emlékeztető módon felépített alkotásainak csupán külső rétegei, amelyek alatt újabb, kevésbé szembetűnő, ám annál jellegzetesebb rétegeket fedezhetünk fel.
Emberi gyarlóságaink és a reális, Hamvas Béla megfogalmazásával élve korrupt világ hibáinak a kegyetlenségig éles kifigurázása mögött, a paródia, az irónia, az abszurdig, sőt, esetenként a burleszkig sarkított groteszk köntöse alatt meglepetéssel csodálkozunk rá a pusztán érzékileg tapasztalhatónál magasabb rendű szellemi valóságba, a láthatónál magasabb világba és annak Teremtőjébe vetett mély hitre és az azon alapuló humanista alapállásra, a szociális érzékenységre, a hatalmaskodóknak, az igazságtalanságoknak és önkényeskedéseknek kiszolgáltatott kisemberrel azonosuló együttérzésre.
A szerző pszichéjének mondhatni, szemérmes rejtőzködése a stíluselemekhez képest egy másik síkon, ám azokkal mégis szerves egységet alkotva idézik fel újra a már említett hagyma–szerkezetet: történeteinek mélyebb mondanivalója, „tanulsága” szinte sohasem az írások narrátoráról hangzanak el, azokat csaknem kivétel nélkül Boér Péter Pál figurái mondják ki, éspedig nem amolyan vörös farokként, az alkotások végén, hanem már az első soroktól kezdve.
Ettől érzi az olvasó ezt a prózát annyira különlegesnek, egyedinek, miközben figuráiban és történeteiben mindig ráismerhet magára, múltjára és jelenére, mindennapjaink színére és fonákjára.
Jó szívvel ajánlom Boér Péter Pál újabb kötetét, hogy ismét megtapasztalhassuk a szemérem mágikus szürrealizmusa által elérhető katarzist.
Budapest, 2012. november 12. Bátai Tibor
Értékelések
Még nincsenek értékelések.