Leírás

– Miről beszélgessünk?

– Ha nem te döntöd el, akkor ki? Nincs olyan téma, amit meg ne tudnánk beszélni, de tudom, hogy bizonyos témáktól tartasz. Attól félsz, hogy talán nem hiteles az információ, amit kapsz.

– Ez pontosan így van.

– Mindig magadból indulj ki. Először beszéljünk rólad. Ettől már önmagában egy olyan hullámhosszra hangolódsz, hogy igazként éled át, amit tapasztalsz. És igaz is. Ha akarod, ezt nagyobb méretekre bővíthetjük, és egyetemesebb dolgokról is lehet szó. Sőt, ami azt illeti, ha ismerős számodra a makrokozmosz és a mikrokozmosz hasonlata, tudod, hogy nagyban is az van, ami kicsiben.

– Nem egészen, hiszen az istenek nem szenvednek.

– Miféle istenek?

– Tudod, akiknek nincsen fizikai testük, és magasabb dimenziókban léteznek.

– Nem félsz, ha ezt leírod, sokan furcsállják az egészet?

– Nem te mondtad egyszer, hogy mindig mondjam és írjam amit igaznak érzek? Hogy más dolga, mit vesz ki belőle, vagy hogyan reagál rá.

– Jól emlékszel rá. Valóban így áll a helyzet. Te csak azt mondhatod, amit igaznak érzel. Mások a saját szűrőjükön át fogadják ezt be. Némelyeké szinkronizálni fog a tieddel, másoké nem. De mindig azoké számít, akik veled egy hullámhosszon vannak. A többire csak közvetetten lehetsz hatással. Ez pontosan elég is így.

– Amikor veled vagyok, minden olyan könnyűnek tűnik.

– Mint ahogy minden az is.

– Ezt nem mondhatod komolyan!

– Már mondtam is. Tudom, hogy jelentős kiképzésen estél át, hogy ne így legyen.

– Ez nem humoros.

– Mondtam én, hogy az? Valóban, inkább szomorú. De ne ezzel törődj, hanem azzal, hogy egyszer, s mindenkorra megszabadulj ettől. Valójában minden nagyon könnyű. Ha engeded a dolgokat, könnyen irányítod.

– Talán ez a legnehezebb az életben.

– Talán nem. Sose felejtsd el a vizet. Mindig a legkönnyebb áramlás irányába halad, mégis mindenhova eljut.

– De mikor engedjek, és mikor irányítsak?

– Ez nagyon jó kérdés. Annyira jó, hogy nincsen rá ideális válasz. Mert neked kell tudnod. Pontosabban érezned. Esettől függő.

– Na ettől nem lettem sokkal okosabb.

– Ilyen az élet.

– Mostanában egyre gyakrabban humorizálsz. De értem, azt akarod, hogy magam tapasztaljam meg.

– Mondhatnám azt, hogy ezt a művészetet tanulod egész életedben. De azt is mondhatom, hogy ezt játszod egész életedben. Vagy akár azt, hogy erre képezed magad egész életedben.

– Mindegyik igaz, és egyik sem.

– Pontosan. Te hogy látod?

– Döntsem el?

– Ha te nem, akkor csak tapasztalsz. Ezt pedig legutóbb már megbeszéltük. Valójában mindig mindenki előbb teremt, aztán tapasztal. De a legtöbben csak az utóbbira emlékeznek. Te most már egyre inkább tudatában vagy az előbbinek is, ezért érdemes tudatosan döntened.

– És akkor úgy lesz?

– Hogyan máshogy lehetne?

– Közbeszól valami nagyobb hatalom.

– Nincsen nagyobb hatalom. A te életedben te vagy az úr. A tiéd, senki-semmi más nem határozhatja meg helyetted. Még akkor is így van, ha teljesen mást tanítottak neked. Akkor is, ha úgy érzed, ez nem passzol össze az ok-okozat törvényével. Mert pontosan, hogy passzol. Ez az ok és okozat törvénye. Létrehozod, és aztán megtapasztalod. Létrehozod, megtapasztalod. Ezáltal tanulsz is és a régi iskolák azt mondták, ez az értelme, de valójában maga a folyamat az. Az, hogy élsz. Közben mintegy ajándékként tudatossá válik a létezésed.

• Tweet
• Pin It