Leírás
Helen Harris beletette a jegyzeteit a táskájába, a laptopját összecsukta és sietve indult a könyvtár kijárata felé. Az utcát sötétség borította, csupán néhány lámpa világított a szemközti parkon átvezető ösvényt szegélyezve, ahogy a nő sietve haladt a Hudson utca irányába. A magas fák árnyai ijesztő képeket rajzoltak a sárguló fűbe. Lábait egyre szaporábban szedte, hátra-hátra pillantott, hogy megbizonyosodjon róla: nem követik. Csend volt, csupán Helen cipőjének kopogását lehetett hallani. Az órájára nézett, elmúlt kilenc. Késésben volt. Elővette a telefonját és tárcsázta a lánya számát, aki csak a negyedik csengésre vette fel. Már majdnem lerakta a nő.
– Halló, anya? – szólt bele fáradtan. Ilyen későn sosem hívta az anyja.
– Theresa, figyelj rám! – hadarta el üdvözlés nélkül. Még egyszer körbepillantott, majd suttogva folytatta. – Szükségem van a segítségedre, ide kell jönnöd!
– Mi történt? – kérdezte az aggódó hang a vonal túlsó végén. – Megijesztesz!
– A kutatással kapcsolatosan találtam valamit. Nem mondhatom el telefonon. Minél előbb gyere Huntsville-be!
– De… – értetlenkedett tovább Theresa.
Nem várta meg a lánya válaszát, megszakította a hívást, és kikapcsolta a telefont, majd a zsebébe tette.
A Hudson utcához érve aggódó szemekkel kereste a férfit, de hiába: Ő nem volt sehol. A szíve olyan hangosan zakatolt, mint egy gőzmozdony. Jól tette, hogy idejött? Helyes volt felhívni Theresát? Sose bocsátja meg magának, ha bajba keveri a lányát. De ebben csak ő segíthet. Ő történész, ismeri az akkori kort, a szokásokat, babonákat. Néha azt kívánta, bárcsak bele se kezdett volna az egészbe! Bárcsak sose keresték volna meg azzal a kéréssel, hogy írjon a város alapításának történetéről. De amikor ott volt előtte minden, már nem volt visszaút. Tudnia kellett, a kíváncsisága nem hagyta nyugodni.
Ismét az órájára nézett. Semmi. Eltelt tíz perc és ő nincs ott. Pedig a szavát adta. Vajon hol késhet? Ekkor mozgást észlelt a háta mögött, de mikor megfordult, nem volt ott senki. Ők azok, biztos, hogy ők azok! Félelem kerítette hatalmába, és tudta, nem ok nélkül. Tudják, hogy tud róluk. Figyelmeztették, hogy ne kutakodjon a múltban. Ő nem hallgatott rájuk. Milyen ostoba is volt!
– William, maga az? – kérdezte, mikor újabb moccanást hallott, bár a szíve legmélyén tudta jól, hogy a férfi sosem játszana vele.
Kate Pilloy –
A történet lebilincselő, érdekes mese, amely bár a jelenben játszódik, elvezet minket egy afrikai törzs múltjába, varázslatába, mítoszába. Erre a fonalra felépítve ismerjük meg a főhős küzdelmét azokkal a lényekkel, akiknek néhány tagja védi az embereket, egy másik csapat viszont az elnyomásukért küzd. A főhős mindvégig igyekszik ember maradni és saját tudásával helyt állni a harcban. A könyvben kiderül, ez hogy sikerül neki. Varázslók, sámánok, szellemek, titkok és igazságok, szerelem és gyűlölet vezet el az Átváltozáshoz. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a romantikát sem mellőző kalandregényeket.