Életrajzi regény
-
Akciós könyvek, Életrajzi regény, Nyomtatott könyvek, Regény, Romantikus, Sylvia B. Knizner, Szerzők szerint
Knizner B. Sylvia: Fatum -végzet – Sylvia (nyomtatott)
3,690.00 FtHottner Alexander nyomozó élete a munka körül forog. Komor, magának való ember, nem beszél túl sokat, kérdései pedig lényegretörők. Csupán érveivel, rezzenéstelen vonásaival, töretlen magabiztosságával képes elhitetni bárkivel bármit. Ám úgy fest, a páncélon lassan rés keletkezik, aminek neve: Sylvia.
Sylvia negyvenes, alig befutott írónő, háziasszony, anya és feleség. Főszerkesztője elintézi, hogy új könyvének megírása előtt nyomon követhesse a rendőrkapitányság legjobb emberének munkáját. Eltűnt gyerekek után nyomoznak, és a szálak egy idősebb férfihez vezetnek. Mint kiderül, nem csupán három, de annál sokkal több gyermek elrablását hajtotta végre, és kapcsolatban áll olyan fejesekkel, akik nyakig benne vannak az emberkereskedelem és a korrupció mocskában…
-
Tamás Anita: Álmodni luxus? (Nyomtatott)
3,000.00 FtA családi konfliktus
Rájöttem arra is, hogy ha valamit be kell bizonyítanom a bennem kételkedőknek, vagy ha valakiért kell harcolnom, mint például Akin, akkor sokkal erősebb vagyok! És még egy dolgot megtanultam! Nem, ismétlem, nem akarok átlagos életet! – Társam csak egyetértően bólintott.
– Ahmadounak is lesz ereje tovább harcolni, hisz ismét vele lesz a fia – tudtam, hogy ezzel a mondattal vége ennek a történetnek. Társam vállára hajtottam a fejem, egy mély levegővel beszívtam nyakának illatát, majd utunk végéig gyönyörködtem a holdfényes és csillagos éjszakánkban.
India két arca
Még a lélegzetem is elállt a látványtól! Az volt a legmegdöbbentőbb, hogy a szobrok nem voltak közönségesek, mint például a pornófilmekben, mégis olyan természetesen mutatták be a test imádatát, hogy az ember ettől jött zavarba. Férfiak nőkkel, férfiak férfiakkal, de néhol lóval, nők a nőkkel, mindenki érint egy-egy testrészt, vagy benne van egy szeretkező csoportban. A furcsa sorminta végig követhető a templom egész falán!
– Hűha! Hát… itt aztán mindent jól látni! – Kamukh elnevette magát, majd így szólt.
– Az emberi test nem azért gyönyörű, mert tökéletes! De mégis tökéletes, mert gyönyörű! Az öröm, hogy szabadon szeretheted a másikat! De te nem vagy szabad. Félsz szeretni, mert azt hiszed, bűn! Ez nem lenni jó! Tanuld meg engedni, hogy szeressenek! Ez neked most lesz feladat!
Az első találkozás
Az egész kocsit beterítette parfümjének illata. Ez nem fair! Az én illatomnak még esélye sincs, hogy így érvényesüljön! Mi a fenének fújtam akkor magamra a fél üveget? – gondoltam magamban, de még csak be se fejeztem a gondolatomat már a következőket mondta:
– Ne haragudj, de teljesen elkábít az illatod, így elég nehéz vezetni, tudod? – nézett rám őrülten csábító mosolyával. Nem hittem a fülemnek, mintha olvasott volna a fejemben! Utunk utolsó öt percében kifogytunk a témából, és nem szólalt meg egyikünk sem. Életem leghosszabb és legizgalmasabb öt perce volt! Úgy tettem, mintha az utat bámultam volna, de tudtam, éreztem minden pillantását! Amikor csak tehette rám szegezte tekintetét, mindig más és más testrészemre. Ezek csak pár másodpercnyi pillantások voltak, de olyan mélyek, kielemzők és kiéhezettek, hogy teljesen lebénítottak.
Alfa és Omega
Az agyam minden egyes sejtecskéje és idege minden erejével koncentrált, és megfeszülve erőlködött, nehogy valamit elfelejtsen. Nem is foglalkoztam a telefonommal, pedig anyu kétszer is hívott, és érkezett egy pár sms-em is. De én csak az adás telefonnal foglalkoztam. Vártam, hogy hátha érkezik valami kritika vagy visszajelzés, de aznap csak közlekedési információkat küldözgettek, amiket be is olvastam, és meg is köszöntem. Az utolsó elköszönésemen gondolkodtam, amikor elkezdett villogni a kis lámpa! Ez azt jelentette, hogy hallgató van a vonalban! Úristen! – gondoltam magamban. Nagyon féltem, hogy vajon dicséretet kapok, vagy pedig sértést. Gyorsan elindítottam a felvevőt, a keverőn feltoltam a telefon potiját, felkaptam a fülest, majd felvettem a telefont.
– Rádió! Tessék!
-
Tamás Anita: Álmodni luxus? (ebook)
1,500.00 FtA családi konfliktus
Rájöttem arra is, hogy ha valamit be kell bizonyítanom a bennem kételkedőknek, vagy ha valakiért kell harcolnom, mint például Akin, akkor sokkal erősebb vagyok! És még egy dolgot megtanultam! Nem, ismétlem, nem akarok átlagos életet! – Társam csak egyetértően bólintott.
– Ahmadounak is lesz ereje tovább harcolni, hisz ismét vele lesz a fia – tudtam, hogy ezzel a mondattal vége ennek a történetnek. Társam vállára hajtottam a fejem, egy mély levegővel beszívtam nyakának illatát, majd utunk végéig gyönyörködtem a holdfényes és csillagos éjszakánkban.
India két arca
Még a lélegzetem is elállt a látványtól! Az volt a legmegdöbbentőbb, hogy a szobrok nem voltak közönségesek, mint például a pornófilmekben, mégis olyan természetesen mutatták be a test imádatát, hogy az ember ettől jött zavarba. Férfiak nőkkel, férfiak férfiakkal, de néhol lóval, nők a nőkkel, mindenki érint egy-egy testrészt, vagy benne van egy szeretkező csoportban. A furcsa sorminta végig követhető a templom egész falán!
– Hűha! Hát… itt aztán mindent jól látni! – Kamukh elnevette magát, majd így szólt.
– Az emberi test nem azért gyönyörű, mert tökéletes! De mégis tökéletes, mert gyönyörű! Az öröm, hogy szabadon szeretheted a másikat! De te nem vagy szabad. Félsz szeretni, mert azt hiszed, bűn! Ez nem lenni jó! Tanuld meg engedni, hogy szeressenek! Ez neked most lesz feladat!
Az első találkozás
Az egész kocsit beterítette parfümjének illata. Ez nem fair! Az én illatomnak még esélye sincs, hogy így érvényesüljön! Mi a fenének fújtam akkor magamra a fél üveget? – gondoltam magamban, de még csak be se fejeztem a gondolatomat már a következőket mondta:
– Ne haragudj, de teljesen elkábít az illatod, így elég nehéz vezetni, tudod? – nézett rám őrülten csábító mosolyával. Nem hittem a fülemnek, mintha olvasott volna a fejemben! Utunk utolsó öt percében kifogytunk a témából, és nem szólalt meg egyikünk sem. Életem leghosszabb és legizgalmasabb öt perce volt! Úgy tettem, mintha az utat bámultam volna, de tudtam, éreztem minden pillantását! Amikor csak tehette rám szegezte tekintetét, mindig más és más testrészemre. Ezek csak pár másodpercnyi pillantások voltak, de olyan mélyek, kielemzők és kiéhezettek, hogy teljesen lebénítottak.
Alfa és Omega
Az agyam minden egyes sejtecskéje és idege minden erejével koncentrált, és megfeszülve erőlködött, nehogy valamit elfelejtsen. Nem is foglalkoztam a telefonommal, pedig anyu kétszer is hívott, és érkezett egy pár sms-em is. De én csak az adás telefonnal foglalkoztam. Vártam, hogy hátha érkezik valami kritika vagy visszajelzés, de aznap csak közlekedési információkat küldözgettek, amiket be is olvastam, és meg is köszöntem. Az utolsó elköszönésemen gondolkodtam, amikor elkezdett villogni a kis lámpa! Ez azt jelentette, hogy hallgató van a vonalban! Úristen! – gondoltam magamban. Nagyon féltem, hogy vajon dicséretet kapok, vagy pedig sértést. Gyorsan elindítottam a felvevőt, a keverőn feltoltam a telefon potiját, felkaptam a fülest, majd felvettem a telefont.
– Rádió! Tessék!
-
Avi Ben Giora: A Szinajban (ebook)
1,300.00 FtA háború övezte országban, Izraelben egy magyar fiatalember életének egy szakaszát meséli el a történet.
Barna, akinek a neve sok bonyodalmat okoz, a névválasztás mellett dönt.
Behívják katonának, ahol a letelt idő után maradni szeretne még, édesanyja legnagyobb bánatára. Egyetlen fiát nagyon félti.
Avi, mert ez lett a választott neve, meghamisítja édesanyja aláírását a cél érdekében. Sikerül maradnia, de másik bázisra irányítják, Tel Avivba, ahol sikerül új barátságokat, ismeretségeket kötnie.
Megváltoztatja a körülötte lévő emberek gondolkozásmódját. Rávezeti őket, hogy sokkal barátságosabb, lakájosabb egy olyan környezetben élni, ahol rend és tisztaság van, mint amilyen koszban, piszokban eddig éltek eddig.
Ettől a változástól kezdve kialakul egy összetartó csapat, akik ha kell, segítenek a másiknak, legyen az Avi raktárának felújítása lakássá.
Avi és Meni kirándulást szerveznek a jó munkáért cserébe a fiúknak, de mások is csatlakoznak hozzájuk a hosszú hétvégére.
Ez a kiruccanás nem kis veszélyekkel jár, de ők vállalják. Viszont csodálatos helyekre eljutnak, többek között Szinájba is, amik fedtetik velük hol és hogyan élnek a bázison…
Majd újabb változás történik az életükben. A kormány békét köt a két ország között…
Az arab sivatagban játszódó történet megismerteti az olvasót, milyen is a katonai élet ebben az országban, aminek vannak derűs, de árnyoldalai is.
-
Fitó Ica: Ilonca (ebook)
800.00 FtFiatal voltam, szinte gyerek még, és nagyon szerettem az uramat. Gyorsan felejtettem a bánatot, egy-egy kedves szó, és már fel is száradt a könnyem. Pedig de sokszor jött haza az én uram részegen a munkából! Olyankor veszekedett mindenért, semmi nem tetszett neki.
Közben meg alig-alig tengődtünk ott Zomborban a vasutas fizetésből. Az otthonról hozott pénzem nagyon gyorsan elfogyott, jó része a borkontóra. Én minden hét végén hazautaztam. Vonat csak Kiskőrösig ment, akkor még Kecelre nem vittek sínek. Kiskőrösről gyalogoltam, az olyan tizennégy kilométer, de meg sem kottyant! Visszafelé már nehézkesebben ment a talpalás, mert nagymama fölpakolt engem mindenfélével, ami egy hétre kellett. Hatalmas karkosarat cipeltem, benne hagyma, krumpli, zsír, füstölt hús, és az otthon sütött kenyér. Drága nagymamám látta, hogy szeretett Iloncája nélkülözik, még, ha nem is mondtam volna.
Azért volt, hogy kiszakadt belőlem a panaszkodás, de a válasz mindig kemény volt:
„Ha szakítottad, szagold, lányka!”
Hát, úgy lett, szagoltam én egy életen át.
Engem a nagymamám nem okosított fel semmiről, amiről egy asszonynak tudni kellett volna. Olyan tapasztalatlanul mentem férjhez! Fogalmam sem volt a házaséletről, hát még annak következményeiről. Fogamzásgátlásról meg nem is hallottam. Így történhetett, na meg azért, mert nagyon szerettem volna egy kisbabát, hogy hamarosan terhes lettem, Voltam vagy 17 éves, szinte még gyerek. Nem kíméltem én akkor sem magam, utaztam haza és vissza a nehéz csomagokkal. Egyszer, mikor éppen hazajöttem, és anyósomhoz mentem először, baj történt.
Anyósom mondja:
„Jó, hogy gyütté, el kő menni a patikába, űlj biciklire, és egyhamar megfordulsz!”
Maris, a menyecsketársam, aki egyébként nem szeretett továbbra sem, odafeleselt neki:
„Mijé az Ilonát kűdi, nem láttya, hogy nehezére esik már a mozgás?”
Hat hónapos terhes voltam akkor, igencsak domborodott a pocakom.
„Mé ne tunna biciklive’ elmenni!” ─ hangzott a megfellebbezhetetlen válasz.
Erre én fogtam magam, és felültem a háznál lévő férfibiciklire. Igaz, alig tudtam akkor még kerékpározni és az út is elég homokos volt, de tekertem. Nem volt errefelé még kövesút, a kocsiút szélén, az eperfák alatt egy keskeny bicikliút vezetett a faluig. A Patika előtt aztán erősebben kellett nyomni a pedált az emelkedőn, akkor hirtelen valami megpattant a hasamban, és hatalmas fájdalom hasított bele. Alig bírtam leszállni a kíntól, majd elájultam. De még hazavittem a gyógyszert és mivel elég rosszul voltam, összekapkodtam a cuccaim, elvonszolódtam a nagymamámhoz. Nagyobb biztonságban éreztem ott magam.
Meg is ijedt a nagymama, azonnal ágyba fektetett és hívta az öreg Antóni doktort. Az megvizsgált és nagyon aggódó lett. Ott volt velem három éjjel, három nap. Nagyon sokat szenvedtem, mire megszületett a kisbabám.
Gyönyörű fekete, hatalmas göndör hajjal jött a világra az én kislányom.
Halott volt. Istenem, halott volt!
Zokogtam, hát hogyne zokogtam volna, és csak homályosan láttam, hogy nagymamámék megfürdették szépen, felöltöztették. Nagyon gyönge és beteg voltam, el is szenderültem, vagy az eszméletem vesztettem, már nem tudom.
A mai napig lelkiismeret-furdalásom van, hogy nem volt erőm odafigyelni, mi történt az én Ilonkámmal.
Nagymama ugyanis becsomagolta, bepólyázta és kivitte a temetőbe, odaásta a szülei sírja egyik sarkába. Ott nyugszik az én első gyermekem, temetés nélkül. Temetés nélkül!
Ma már a felnevelő nagyszüleim is ott pihennek, és ha kimegyek hozzájuk, az én Ilonkámhoz is mindig beszélek. (Magam is oda készülök, ott lesz a végső nyugvóhelyünk az urammal.)
Még jó egy hét kellett, hogy úgy-ahogy rendbe jöjjek. Anti hazautazott értem, és nagymamám hiába kérte, hagyjon még itthon egy ideig, ő vitt magával Zomborba. Mielőtt elmentünk a jóságos doktor úr arra kért, egy ideig ne akarjak kisbabát a saját érdekemben.
Ha most visszagondolok, ez után a koraszülés után kezdődtek nekem a betegségeim, amik egész életemben egymásnak adták a kilincset.
A doktor úr szavára persze nem hajlottam, vagy nem ismertem a ma oly természetes fogamzásgátlás egyik formáját sem. Mindig öregasszonyok társaságában éltem, nagymamám, nagynéném, és a szomszédasszonyok. Náluk ez a téma tabu volt, nem beszéltek róla, nem tanítgattak, nem világosítottak fel. Én meg még asszony koromban sem mertem olyasmit kérdezni egyiküktől sem. Nagymama nagyon erkölcsös asszony volt. Egyszer, mikor hazajöttünk, és ott voltunk nála, Anti az ölébe vont beszélgetés közben.
Nagymama meg felháborodott és rám ripakodott:
„Azonnal állj fel onnan Ilonca, micsoda dolog ez!”
Anti csak nevetett, de én fülig elpirultam, és nagyon szégyelltem magam.
Hát hogy is hozhattam volna szóba a házasélet kérdéseit.
No, a következő évben megint kisbabát vártam, immár tizenhét évesen.
Akkor 1943-at írtunk, és már érződött, hogy háborúra készült az ország. Antit bevitték katonának Kiskőrösre, én sem maradhattam Zomborban, hazajöttem lakni a nagymamámhoz. Onnan jártam be gyalog, vagy biciklivel látogatni a laktanyába. Ha szerencsém volt, akkor felvett egy lovaskocsi, amelyik a heti piacra igyekezett.
Ezt a kisbabát úgy hordtam ki, hogy nagyon vigyáztak rám, és persze én is magamra. Meg is született az egészséges kisfiam, október 12-én. Én voltam a világ legboldogabb asszonya, az öreg doktor bácsi meg a világ legelégedettebb orvosa.
Anti úgy szökött haza a laktanyából, hogy meglássa az újszülött kis Antikát. Akkor már tudta, hogy elviszik őket messzebbre és nem lesz alkalma mostanában hazajönni.