Anglia a Székely Dózsa György vezette parasztháború idején (1514)
Minden sikeres férfi mögött egy nő áll – tartja a közmondás. VIII. Henrik angol király, a 16. századi európai történelem meghatározó alakja mögött hat nő állt. Hat alkalommal nősült egy olyan korban, amikor a válás fogalmát elméletben ismerték, illetve a gyakorlatban csak nagyon indokolt esetben alkalmazták. Igaz, hat felesége közül csak kettőtől vált el hivatalos úton, mert két nejét kivégeztette, egyikük szülés közben vesztette életét, hatodik felesége pedig szerencsésen túlélte őt. Az angol uralkodó jelentős hadiflottát építtetett, bonyolult szövetségi rendszerekben képviselte országa érdekeit, megalapozta a sikeres szigetország jövőjét, látványos építkezéssel emelte London és környéke rangját, a „keresztény hit védelmezőjeként” szembeszállt Luther Mártonnal, majd két évtizeddel később megalapította az anglikán egyházat. Mégis, az elért eredmények ellenére az utókor valódi botrányhősként őrzi a király emlékét. Nem alaptalanul, hiszen Anglia 16. századi történelme elválaszthatatlanul összeforrt VIII. Henrik magánéleti kálváriájával. VIII. Henrik király hedonista volt, nem kedvelte a hivatalából fakadó kötelezettségeit. Minden alkalmat megragadott arra, hogy szenvedélyeit csillapítsa: birkózott, vadászott, zenét írt, rendszeresen és bőségesen lakmározott ételkülönlegességeket (amíg köszvénye ebben nem gátolta), hajszolta a fényűző társasági összejöveteleket, és kitartóan udvarolt a bájos hölgyeknek.
VIII. Henrik magánéleti problémájának gyökere 1502 telére vezethető vissza, amikor bátyja, Arthur walesi herceg meghalt. Arthur nős ember volt, özvegyét, Aragóniai Katalint 1503-ban eljegyezte a tizenkét éves Henrik herceg. Gyermekként még nem volt beleszólása az államügyekbe, így azt sem tudhatta, hogy a házasság milyen kötelezettséggel jár. A korszakban gyakran egészen fiatal, akár hét-nyolc éves gyerekeket összeboronáltak az európai királyi dinasztiák, ezért Henrik herceg és Aragóniai Katalin kézfogója sem lett skandallum. Anglia politikai érdeke úgy kívánta, hogy Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella megözvegyült leánya, Katalin a londoni udvarnál maradjon. Apja, VII. Henrik király nyomására, VIII. Henrik eljegyezte a nála hat évvel idősebb, tizennyolc éves Aragóniai Katalint. Amikor VIII. Henrik apja halála után, 1509-ben trónra lépett, megtartotta fogadalmát, és feleségül vette a hat évvel korábban eljegyzett Katalint. A királyi pár kapcsolata a korkülönbség ellenére eleinte felhőtlen volt. Aragóniai Katalin férjéhez hasonlóan kedvelte a vadászatot, a zenét, a társasági összejöveteleket, volt közös érdeklődési körük. Katalin királyné – kihasználva az angol nyelv játékát – a ’royal’ illetve ’loyal’ szavak hasonló hangzása miatt „Sir Loyal Heart”-nak, „Hű Szívem”-nek becézte férjét, VIII. Henriket. A királyi pár harmonikus kapcsolata azonban VIII. Henrik franciaországi háborúját követően megszakadt.
Apósa, Aragóniai Ferdinánd kérésére VIII. Henrik angol király 1512-ben csatlakozott az itáliai háború francia-ellenes koalíciójához. A fiatal angol uralkodó ellenvetés nélkül megszavaztatta a parlamenttel a rendkívüli hadiadót. Anglia a revans lázában égett. A százéves háború kudarca mély nyomot hagyott a szigetország társadalmában. A III. Edward (1327-1377) király uralkodása idején, 1337-ben kezdődött százéves háborúból Anglia – Franciaországgal szemben – vesztes félként távozott. A szigetországiak csupán néhány erődöt tarthattak meg a franciák területén, ennyi maradt a több mint száz évig tartó háború örökségéből. A szégyent, hogy az orléans-i szűz, a paraszti sorból származó Szent Johanna (Jeanne d’Arc) fellépése adott reményt a franciáknak, nem tudta feldolgozni az angol hadvezetés. A nőt, aki megfordította a százéves háború menetét, tizenkilenc éves korában az angolokkal szövetséges burgundok elfogták, és átadták az angoloknak, akik visszaeső eretnekség vádjával máglyán elégették. Anglia ugyan őrjöngő dühvel megbüntette a mozgalom vezetőjét (Jeanne d’Arc elszenesedett testrészeit még kétszer elégették, nehogy a francia nép ereklyét gyűjtsön a hamuban található maradványokból), de a kudarcot már nem kerülhette el a szigetország. A Francia Királyság visszahódítására tett kísérlet, a revans sokáig váratott magára, de nem maradhatott el. Az ambiciózus király, VIII. Henrik az angol nagyságot testesítette meg: Franciaországra törvényes örökségeként tekintett, sőt, önmagát – a középkori angol királyi hagyománynak megfelelően – Franciaország királyának nevezte. Az ifjonti hév, a férfias helytállás kipróbálása arra sarkallta Henriket, hogy szakítson apja háborúellenes magatartásával, és kipróbálja országa erejét egy háborús konfliktusban. A hadjárat azonban a vártnál sokkal rosszabb kimenetellel végződött. Az angol uralkodó hadserege – a kezdeti sikertelen manőverek után – a franciák felett sikeresen győzedelmeskedett 1513. augusztus 13-án, a sarkantyúk csatájában. Az ütközet Thérouanne mezején zajlott, ahol a gyalogosan menekülő francia lovagok eldobálták sarkantyúikat, hogy gyorsabban futhassanak az őket üldöző angolok elől. A megtámadott Franciaország királya, XII. Lajos időközben szövetséget kötött Skócia királyával, IV. Jakabbal (1488-1513). A francia-skót szövetség váratlanul érte VIII. Henriket: egyrészt IV. Jakab a rokona volt, 1503-ban vette feleségül Tudor Margit hercegnőt, Henrik húgát. Másrészt az évszáza-dokra visszatekintő szomszédság okán az angolok rettegtek a skótoktól. IV. Jakab király a Tudorokkal fennálló rokoni kapcsolatára fittyet hányva támadást intézett a külföldön háborút folytató sógora ellen. A skótok túlerőben levő seregét nagy nehézségek árán, 1513. szeptember 9-én Flodden Fieldnél legyőzték VIII. Henrik király katonái. A hadjáratot a két győztes csata ellenére gyorsan lezárta az angol király. A francia expedíció vészesen emésztette az angol kincstár tartalékait, ráadásul VIII. Henrik tudomására jutott, hogy apósa, Aragóniai Ferdinánd titokban már megegyezett a franciákkal. Jelentős hadisarc és Tournai városának kulcsáért cserébe az angol király fegyverszünetet kötött XII. Lajos biztosaival.
Szabó Erika –
Kate Pilloy véleménye a könyvről:
Az Ezüst égbolt a jövőben játszódik, de akár most is el tudnám képzelni a történetet. Aki hisz az összeesküvés elméletben, az a könyv által bizonyos is lehet benne. Mert hát tudjuk, a pénz hatalom, és akinek pénz és hatalom van a kezében az mindent megtehet. Mi pedig lázadozhatunk, mint ahogy itt is lázadnak néhányan a két internetes cég ellen, melyek a hatalmat képviselik. Lázadnak, de van értelme? Ez azért nem egyszerű kérdés, és a könyvben megkapjuk a választ. Vagy nem?
Izgalmas, lebilincselő, könnyed történet, ajánlom mindenkinek.
Szabó Erika –
Balogh Zoltán véleménye a könyvről
Néhány mondat William Morgenthaler könyvéről.
Nem lehet, egy több mint három százoldalas könyvről néhány mondatban véleményt mondani, csak megpróbálni, nyomába szegődni a szerzőnek. Mert gondolatai messze járnak, nagyon messze az informatika, a technika világába, néhány évtizeddel megelőzve korunkat. De szereplői, alakjai nagyon is a mai világban élnek, megélik megharcolják a huszonegyedik század kihívásait, jók és rosszak , bátrak és gyávák, igazságot osztanak és szenvednek el.Már az előszóba, az igazgató nő azonnal megtorolja az árulót,amint rájön hogy tevékenysége nem a cég érdekeit szolgálja, hanem a konkurenciáét. Nincs kegyelem a bűnösnek bűnhődnie kell– és amikor az,ellenség ablak közelébe kerül akkor felajánlja neki, hogy önként vesse ki magát az ablakon , mert akkor egy véletlen balesetként könyvelhető el a dolog, mert az elkövetett bűn semmi féle formában meg nem bocsátható. És amikor az áruló, erre nem hajlandó akkor az igazgatónő rásegít és az ellenség kirepül a sokadik emeletről. Ezután az igazgatónő telefonon leszól , hogy a hullát takarítsák el, az erre a célra használt emberei. A regény egy Amerikát idéző fantázia világban játszódik , ahol a pénzhajhászat, erősebb , a bűnre való csábítás fokozottabb, de ahol a büntetés is kegyetlenebb. Persze játszódhatna itt is napjainkban, mert a szerző nagyszerűen ismeri ennek a mai világnak az itteni mozgatórugóit, aminek a bemutatására vállalkozott.Bár milyen méltatás kevés ahhoz ami ebben a regényben benne van. Nem lehet szándékom a könyv teljes bemutatása , mert annak pontosan az olvasó látná kárát, mert megfosztanám az általa felfedezett érdekesebbnél érdekesebb élménytől. És én ezt nem akarom , mert hiszem , hogy másoknak is legalább olyan élményt fog nyújtani William Morgenthaler jól szabott párbeszédei, kemény ítéletei,és utánozhatatlan leírásai.Mert ez az ő kialakított világa ami kísértetiesen hasonlít a huszonegyedik század honi valóságához– egy kicsit keményebben, bátrabban igazodva a mai átmeneti időszakhoz. Csak olvasni kell, és megtalálja benne az ember, a barátait, az ellenségeit és talán még saját magát is.
Kate Pilloy –
Újra beleolvastam, mert érdekelt egy-két részlet… Láttátok a bemutatófilmjét? Azt is ajánlom!
http://www.youtube.com/watch?v=qiesWRAjG4U