Vári Szabó Diána-Szabó Tímea: 4 3 4 (ebook)

1,200.00 Ft

Egekbe emelő, pokolba taszító őrjítő szerelem, ördögi kör, melyből nincs kiszállás. Meddig képes elmenni az ember, ha igazán szeret valakit, meddig képes elviselni a megaláztatást, hol van a határ, amikor nem tűr tovább? Mi kell ahhoz, hogy meghozd a végső döntést? Vajon megéri bármilyen áldozatot hozni a szerelmedért? Miért nem tudsz egy őszinte, profi hazudozó karmaiból szabadulni? Hol van a határ, amikor a szülő már nem szólhat bele a gyermeke életébe? Hogyan lehet egy szerelmes embert gátlástalanul, szemrebbenés nélkül átverni? Szex, pénz, szerelem, árulás, megcsalás –ami bárkivel megtörténhet. Ez maga az élet!

Emmi, a történet főszereplője megjárta a felhőket és a poklot is, mire képes volt meghozni saját döntését. A 434 egy igazi szenvedélyes, mozgalmas, érzelmekkel teli szerelmes sztorit ígér, melynek végén kiderül, mi is az a 434.

Leírás

„Míg a kocsijához igyekezett, felhívott egy számot, és amikor egy búgó hang beleszólt, hogy „imádlak édesem”, csak annyit mondott elfúló hangon:
–   20 perc múlva ott vagyok, készülj!
–   Már kész vagyok teljesen!
–   Csak várj rám, ahogy szoktál, nem marad el a jutalmad! – nagyot röhögött.
Azzal szétkapcsolta a hívást, és egy másik számot hívott.
–   Szia, egyetlenem! Most érkeztem meg Győrbe, elég fárasztó volt az út. Fél óra múlva lesz a megbeszélés, úgy gondolom, egy, másfél óráig tart.
–   Haza jössz utána? Annyira szeretném! – kérlelte egy női hang.
–   Meglátom, mennyire húzódik el a tárgyalás, de én is nagyon szeretnék haza menni hozzád! Alig várom, hogy a karomba vegyelek és tudod…
–   Tudom. Én is alig várom. Szeretlek.
–   Én is nagyon szeretlek, és nagyon hiányzol!
Szétkapcsolta ezt a hívást is. Felhívta a feleségét.
–   Szia, drágám! Mindjárt Győrbe érek.
–   Még csak most? Történt valami? – gyanakvó a hangja.
–   Semmi, csak nagyon nagy volt a forgalom, alig lehetett haladni.
–   Nem késtél el a tárgyalásról?
–   Nem, már szóltam nekik, hogy csúszok néhány percet. A gyerekek rendben vannak?
–   Persze, csak hiányolnak, mint mindig, ha nem vagy itthon – megint a régi nóta.
–   Tudom, tudom, de kell a pénz, muszáj találkoznom ezekkel az emberekkel. Szerinted miből építjük fel az új házunkat?
–   Jól van, értem. Remélem, hazajössz a tárgyalás után.
–   Nem valószínű, rengeteg megbeszélni valónk van. Utána meg kell hívnom őket legalább egy italra, de inkább egy vacsorára. Kötelező meginnom velük egy pohárka valamit, azzal meg nem fogok vezetni – folytatta volna, de a felesége közbevágott.
–   Mindig ez van. Elegem van már abból, hogy soha nem vagy itthon, alig látunk.
–   Szerinted miből élünk? Ha nem megyek a pénz után, felkopik az állunk. Neked az isten pénze sem elég. Maradjunk annyiban, hogy megpróbálok hazamenni. Ha mégsem sikerül, elmegyek a haveromhoz aludni, és reggelre, mire a lányokat vinni kell iskolába, otthon leszek.
Megpróbálta megnyugtatni az asszonyt, és magát sem akarta túlzottan felzaklatni a találkozó előtt. Mármint a csajával. Szó sem volt itt semmilyen munka-megbeszélésről. Nem is volt soha. A munka-megbeszéléseit napközben rendezte. A sok liba meg hogy elhitte, hogy éjszakánként dolgozik! Egy csaj volt az oka, hogy hetente egyszer-kétszer – bár amióta megvan a pesti szeretője, csak egyszer – munka ügyben késő este Győrbe autózott. Ja, titkos munka.”

 

–   „Ne tagadd, hogy te nem érzed jól magad, mikor mindened megvan. Annyi pénzt kaphatsz tőle, amennyit csak akarsz. Luxus kocsival jársz, gyönyörű lakásban élsz, a szekrényed ajtaja kidudorodik, mert nem férnek már bele a ruháid. Állandóan utazgattok.
–   Ti tényleg azt hiszitek, hogy ez számít?
Emmi ránézett a lányokra, de nem volt szükség válaszra. A szemükben látta, hogy tényleg így gondolják.
–   Azt hiszitek, hogy a pénzéért vagyok vele? Én most nem fogom mentegetni magam, de higgyétek el, engem nem érdekel a pénze. Én őt önmagáért szeretem. Nem boldogít a pénze – Emmi szemében könnyek bujkáltak, de tartotta magát. – Nem érdekelne, ha nem lennének kocsik, ruhák, utazások. Csak lenne többet velem. Csak ne kellene többet egyedül felébrednem. Mindig ott lenne mellettem, mindig hozzá bújhatnék, megölelhetném, amikor csak akarom. Fel tudjátok ezt fogni?
A lányok néztek rá, de senki nem szólt.
– És mit vagyok képes elviselni ezért? El tudjátok képzelni, hányszor jöttem csak azért haza, mert elfoglalt volt hétvégén. Hogy egyetlen ünnepet sem töltöttünk együtt. Hogy állandóan megalázom magam az örökös hisztizéssel, állandóan csak azt lesem, mikor jön, mikor tud rám is egy kis időt szakítani – Emmi körbenézett, nem hallja-e valaki a kirohanását. – Ha számítana a pénze, leszarnám az érzelmeket és befognám a pofámat. Annyiszor le tudtam volna nyúlni, egy év alatt egész kis vagyont tudtam volna összelopni tőle, amennyi pénz átment a kezem között. Ahogy megtette volna egy számító ribanc. De nekem nincs megtakarított pénzem, azon a pár ajándékon kívül nincs semmim.”

Vélemény, hozzászólás?