Plavecz Tamás-Plavecz Nándor:Ázsiai harcművészetek kislexikona (ebook)

890.00 Ft

Hazánkban az ázsiai harcművészetek közül a hetvenes évekig csupán a cselgáncsot (a judót) ismerte a nagyközönség. Hallani talán hallott, olvasni talán olvasott valamit a karatéról, az akidóról vagy a ju jutsuról, de pontosan, szakszerűen megfogalmazni aligha tudta volna bárki is.

Aztán – szinte varázsütésre – gomba módra kezdtek el szaporodni nálunk is a Távol-Kelet legkülönfélébb harci művészetei; mindenekelőtt a karate sokféle változata: a kyokushinkai, a shotokan, az all-style és a teakwon-do, továbbá a ju jutsu, az utóbbi években a kendo, és sorolhatnánk még egyéb, az említettekhez közel álló önvédelmi stílusirányzatokat is.

A hetvenes évektől kezdődően tehát – mintha csak a környező országoktól való (nehezen érthető, még kevésbé megmagyarázható) többéves, talán évtizedes lemaradást akarta volna bepótolni – olyan információözön (video, sajtó, film, szakirodalom) árasztotta el az embereket, hogy ezekben való eligazodás hovatovább gondot okoz még a szakember számára is.

Nos, a könyv szerzői – elismerés segítő szándékú és bátor kezdeményezésükért! – éppen ebben kívánnak segítségre lenni mindazoknak, akik érdeklődést mutatnak a délkelet-ázsiai harci művészetek iránt, az eddigieknél is pontosabb, részletesebb információkat szeretnének megtudni ezekről. A szerzők, hogy „testközeli” ismereteket szerezzenek, maguk is „belekóstoltak” a budósportok egynémelyikébe, több-kevesebb sikerrel. De a mögöttük meghúzódó filozófiai háttér talán még a látványos technikai anyagnál is jobban érdekelte őket. A különféle klubokat segítve, menedzselve tapasztalták, mennyire szükség volna egy olyan szakkönyvre, amely segítené eloszlatni az emberek fejében a homályos foltokat, segíteni a tisztánlátást, a pontosabb megismerést. Bízva abban, hogy nemes törekvésüket siker koronázza, ajánlom a könyvet minden búdósport iránt érdeklődő kedves olvasó figyelmébe.

Budapest, 1987. november 25.

Dr. Galla Ferenc

Egyetemi docens

Tanszékvezető

Leírás

Ajánlás

 Nagy megtiszteltetés számomra ez a felkérés, mivel generációkon át tanultunk Plavecz Tamás és Nándor nagyszerű könyveiből. Úgy gondolom, egy ilyen könyv nem hiányozhat egy harcművészeteket kedvelő könyvespolcáról. Köszönet a könyv szerzőinek. Remélem, a későbbi generációknak is segítségére, hasznára válik a könyv tartalma.

Ungvári Miklós
olimpiai ezüstérmes,
háromszoros világbajnoki bronzérmes
háromszoros Európa bajnok cselgáncsozó

Betekintő:

PALMER, CHARLES /1930-2001/ Anton GEESINK mellett az egyetlen nem-Japán 10 DAN-os JUDO mester./Bár nem a KODOKAN Intézet adományozta , hanem Nemzetközi Judo Szövetség számára a „nagymesteri” címet./A Brit JUDO megalapítójának Koizumi Gunji-nak /1885-1965/ tanítványa. 1951-ben Japánba utazik, majd 4 évet tölt ott mint a Brit Követség alkalmazottja és közben behatóan tanulmányozta a Japán JUDO-t. 1965-től 1979-ig a Nemzetközi Judo Szövetség elnöke volt, s ez idő alatt a JUDO mint sport óriásit fejlődött. Az 1972-es és 1976-os olimpián nagyot ugrott a JUDO mint minőségi sport. A hazai JUDO sport is az ő elnöksége alatt érte el első olimpiai eredményét /Tuncsik József 3. helyezett a Montreáli Olimpián 65kg-ban/.

PALMOK /Koreai/, alkar

PANDE /Indonéz/, fegyverkovács

PARANG /Indonéz/, hosszú /Indonéz/ kétélű kardféleség

PA SERAK /Indonéz/, nagymesteri cím Indonéziában, aki elsősorban a harcművészet szellemi szakértője.

PÁNCÉL A szamurájok páncélzata a Japán fegyverkovácsolás remekműve volt, amelyet az évszázadok során az erre a mesterségre specializálódott családok készítették egészen 1867-ig. /Leghíresebb volt közülük a Myochin család/.
Az európai középkor lovagjának lemezpáncélja a viselőjét óriási súlya és merevsége miatt mozgásában igen-igen korlátozta. Egészen másképpen volt ez az akkori Japánban, ahol a laza rétegződésű páncél legalább 23 különböző részből állt. S a különböző pikkelyszerű rétegek szinte rásimultak viselőjére. Súlyát mind jobb szerkezeti megoldásokkal csökkentették. Végül már a súly 10-12 kg között állapodott meg. Csekély súlya ellenére ez a páncélruha hatékonyan védelmezte viselőjét mindenféle külső behatás ellen. Bár a 16. sz. közepétől azonban a portugáloktól megismert, majd Japán fémművesek által másolt puskák elterjedése miatt ismét erősíteni kellett a páncélzatot.
Ezen „könnyedség következtében tudta a Japán harcos – még a csatákban is – tudásának legjavát adni. A vívásban és a közelharcban egyaránt.

A magas rangú SZAMURÁJOK páncéljuk színével, díszítésével, címerével /MON/ is elkülönültek alacsonyabb rangú társaiktól.
„Aranymarkolatú kardot viselt aranyozott tokban, ezüstlánc-övhöz erősítve, amelyet az Anyagellátás Császári Hivatala készített, és egy tigrisbőr tok védett… Hátán tegez lógott, hattyútollal díszített harminchat nyílvesszővel, a csomók között könnyedén lakkozott bambusz rudakkal. Az íjat mindkét oldalt két-két helyen gyékény szegélyezte, és a bőrmarkolat fölé ezüstkampót erősítettek, hogy ne csússzon meg a nyílvessző.”

/Taiheiki krónika/

A páncél groteszk díszítő elemei félelmet is keltettek az ellenfélben, /vállszárnyak, sisak/

A legfélelmetesebb a harcos merev démoni maszkja volt, amelyen keresztül kiszámíthatatlanul farkasszemet nézhetett ellenfelével. Az Edo korban /1600-1868/ már kifejezetten udvari felvonulások céljára készült páncélok jöttek divatba. Egyre díszesebbek lettek, és gyakorlati szerepüket fokozatosan elvesztették. A régi páncélok gyűjtése, másolása, hamisítása is elterjedt.

A Meiji-korral /1868-1912/ a páncélok készítése megszűnt, bár a fiuk ünnepére készített, miniatűr páncélok ajándékozásában emlékük még tovább élt.

Irodalom
Anderson, L.J.: JAPANESE ARMOUR. London, 1968.
Robinson, H.R.: JAPANESE ARMS AND ARMOUR. London, 1969.
Yamagami Hatiro: Japán S ANCIENT ARMOUR /Tourist Library: 31./ Tokyo, 194O.

PATTINTÁS; hirtelen visszarántott kiserejű ütést, amely általában meglepetés-okozásra, az ellenfél félrevezetésére, esetleg versenyeken pontgyűjtésre használnak. Alkalmazása és kidolgozottsága leginkább Bruce Lee JKD-já-ban teljesedett ki. Lásd még: beijesztés,csel, sorozás., kombináció stb.

PENTJAK SILAT /Indonéz/, /Indonéz/ nemzeti harcművészet, a fegyveres és pusztakezes harci irányzatok összefoglaló neve. Kb. 170-180 ága ismeretes, amelyeknek közös vonásuk az /Indonéz/ környezethez való alkalmazkodás /erdős, mocsaras talaj stb./ és a fegyveres és pusztakezes technikák összefonódása. Magára a Pentjak Silat-ra elsősorban a nagyfokú hajlékonyság és a látványos akrobatikusság a jellemző, valamint az ellenfél támadásának kivárása, illetve provokálása utáni azonnali heves ellentámadás. Indonéziában a harcművészetet lehetetlen elválasztani a vallástól és a babonás népi hiedelmektől, amely jellegzetes arculatot kölcsönöz a Pentjak Silat-nak. A legelterjedtebb irányzatai a következők: Harimu, Sterlak Silat, Sadang Silat, Tjanpur Silat stb.

PINAN /Japán, Karate/, formagyakorlat-fajta

PISAU /Indonéz/, rövid /Indonéz/ kések összefoglaló neve

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Plavecz Tamás-Plavecz Nándor:Ázsiai harcművészetek kislexikona (ebook)” értékelése elsőként

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

X