Leírás
PROLÓGUS
New York, USA, valamikor dél körül
Arthur Sedwick ideges mozdulatokkal kevergette a kávét. A hatvanas éveit taposó férfi legendásan híres volt már-már bosszantó nyugalmáról, de most ez a különleges képesség úgy tűnt elveszett, hisz idegesen tekingetett körbe majd minden pillanatban, mint valami bokorban lapuló róka. Szemet szúróan kitűnt a kávézó vidám vendégseregéből, kiknek nyájas társalgása egybemosódott a sétálóutca vibráló zajával. Ijedten kapta fel a fejét a kerthelyiség túl végéből őt bámuló férfira. A kimért, öltönyös alak, gúnyosan elmosolyodott s lassú léptekkel Sedwick asztalához közelített. Az öreg próbált higgadt maradni s fogait összeszorítva igyekezett lassítani a légzésén. Ám mikor a vészjósló ismeretlen az asztalához ért, leomlott minden védvonal s úgy reszketett akár a nyárfalevél.
− Üdvözlöm professzor − szólt a férfi. − Köszönöm, amiért mégis eljött a találkozóra.
− Hiába próbálkozik − förmedt rá Sedwick. − Nem hagyom magam megfélemlíteni. És nem mondok le a célomról.
− Megengedi, hogy leüljek? − Azzal már le is huppant az öreggel szemközt. − Ami a múltkori dolgot illeti, elnézést a kényelmetlenségért.
− Kényelmetlenség? Betörtek az irodámba és mindent felforgattak.
− Meg kellett védenünk önt attól, hogy ne adj, isten ostobaságot kövessen el.
− Megnyugodhat, nem fogok. A lehető legjobb, amit tenni akarok és jobb, ha ezt megérti végre.
Az öltönyös fickó arckifejezése megkeményedett s hangszíne is megváltozott. − Tudja, hogy ez lehetetlen. Mindent tönkretenne vele.
− Na, ne mondja. A világnak tudnia kell az igazságot. Nem rejthetik többé véka alá.
− Ezt nem maga fogja eldönteni. Olyasmibe ütötte az orrát, amihez az égvilágon semmi köze és jobb, ha befejezi a magánakcióját, mielőtt még komolyra fordulna a dolog.
− Csak nem fenyeget?
− De valami olyasmi. Ugyan már professzor. Maga okos ember. Tisztában van, vele milyen katasztrofális következményei lennének a valós események nyilvánosságra hozatalának. Ehhez nincs joga!
− Nem kértem az engedélyét, és nem hagyom magam megfélemlíteni.
Sedwick hirtelen felállt s miután az asztalra tette a kávé árát, elhagyta a kerthelyiséget.
1 órával később, valahol a Turtle Pond partján
Sedwick egykedvűen bámulta a tó víztükrét. Kissé buggyantnak tűnt, amiért ebben a szikrázó napsütésben öltöny visel, de az öreg már annyira megszokta, hogy kis híján még az ágyban is azt hord. Szíve még mindig a torkában dobog, ha arra a beszélgetésre gondol a kávézóban. Napokon keresztül újra és újra lejátszotta magában mi történhet, ha nem engedelmeskedik, s párszor majdnem beadta a derekát. A kíváncsiság azonban mindig is erősebben dominált benne, mint az ésszerűség, így a nehezebb s talán jóval veszélyesebb ösvényre lépett. Váratlanul jelzett a zsebében lapuló mobil. Sedwick nagy nehezen előhúzta s a világító képernyőre pillantott.
A KULCS BIZTONSÁGBAN VAN. MÁR NAGYON KÖZEL VAGYUNK. LÉGY ÓVATOS!
Az öreget láthatóan nagy megelégedéssel töltötte el az üzenet s finom mosollyal az arcán sétált odébb.
− Jobb, ha nem ugrál. − Szólalt meg egy ismeretlen hang a háta mögül.
Sedwick tisztán érezte a pisztoly csövét a gerince mellett s bár legszívesebben üvöltött volna a rémülettől, jobbnak látta, ha szót fogad.
− Csak nem akar megölni?
− Nem, ha ideadja a kulcsot.
− Ne is álmodjon róla.
− Meg akar halni? − Azzal még keményebben az öreg hátába nyomta a fegyvert, vigyázva rá, nehogy akár egy pillanatra is előtűnjön a karjára terített kabát alól.
− Ha nem adja ide a kulcsot, akkor is megszerzem.
− Sosem találja meg.
− Fogadjunk. − Azzal a férfi finoman meghúzta a ravaszt, s a hangtompítós Berettából, apró pukkanással az öreg testébe fúródott a golyó. Sedwick éles, semmihez sem fogható fájdalmat érzett a hátából kiindulva egész a mellkasáig. Támadója egy pillanat alatt eltűnt a közeli fák között, magára hagyva agonizáló áldozatát. Sedwick mukkanni sem bírt a száját elöntő vértől s reszketve, görcsök közt sínylődve terült el a kiszáradt fűben. Elmosódott körülötte a világ s lelki szemei előtt villámgyors montázsként tűnt fel az édesanyja, a kislánya, a kutyája, míg végül már csak a mindent elöntő sötétség maradt.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.