P. Adams: A Roosevelt – Dosszié (ebook)

700.00 Ft

Arthur Sedwicket a Yale egyetem professzorát, meggyilkolják.

De mielőtt szeméből kihuny az élet, sikerül elküldenie egy üzenetet régi tanítványának, Thomas Nelsonnak.

A neves politikatörténész élete egyik pillanatról a másikra felfordul, amint a küldemény célba ér. Szabadkőművesek és politikai árulások hálójába kerül, ahonnan csak élete kockáztatásával menekülhet, miközben rá kell jönnie, hogy Amerika egyik leghíresebb története valójában jól leplezett hazugság.

 

Leírás

PROLÓGUS

New York, USA, valamikor dél körül

Arthur Sedwick ideges mozdulatokkal kevergette a kávét. A hatvanas éveit taposó férfi legendásan híres volt már-már bosszantó nyugalmáról, de most ez a különleges képesség úgy tűnt elveszett, hisz idegesen tekingetett körbe majd minden pillanatban, mint valami bokorban lapuló róka. Szemet szúróan kitűnt a kávézó vidám vendégseregéből, kiknek nyájas társalgása egybemosódott a sétálóutca vibráló zajával. Ijedten kapta fel a fejét a kerthelyiség túl végéből őt bámuló férfira. A kimért, öltönyös alak, gúnyosan elmosolyodott s lassú léptekkel Sedwick asztalához közelített. Az öreg próbált higgadt maradni s fogait összeszorítva igyekezett lassítani a légzésén. Ám mikor a vészjósló ismeretlen az asztalához ért, leomlott minden védvonal s úgy reszketett akár a nyárfalevél. 

− Üdvözlöm professzor − szólt a férfi. − Köszönöm, amiért mégis eljött a találkozóra.

− Hiába próbálkozik − förmedt rá Sedwick. − Nem hagyom magam megfélemlíteni. És nem mondok le a célomról.

− Megengedi, hogy leüljek? − Azzal már le is huppant az öreggel szemközt. − Ami a múltkori dolgot illeti, elnézést a kényelmetlenségért.

− Kényelmetlenség? Betörtek az irodámba és mindent felforgattak.

− Meg kellett védenünk önt attól, hogy ne adj, isten ostobaságot kövessen el.

− Megnyugodhat, nem fogok. A lehető legjobb, amit tenni akarok és jobb, ha ezt megérti végre.

Az öltönyös fickó arckifejezése megkeményedett s hangszíne is megváltozott. − Tudja, hogy ez lehetetlen. Mindent tönkretenne vele.

− Na, ne mondja. A világnak tudnia kell az igazságot. Nem rejthetik többé véka alá.

− Ezt nem maga fogja eldönteni. Olyasmibe ütötte az orrát, amihez az égvilágon semmi köze és jobb, ha befejezi a magánakcióját, mielőtt még komolyra fordulna a dolog.

− Csak nem fenyeget?

− De valami olyasmi. Ugyan már professzor. Maga okos ember. Tisztában van, vele milyen katasztrofális következményei lennének a valós események nyilvánosságra hozatalának. Ehhez nincs joga!

− Nem kértem az engedélyét, és nem hagyom magam megfélemlíteni.

Sedwick hirtelen felállt s miután az asztalra tette a kávé árát, elhagyta a kerthelyiséget.

 

1 órával később, valahol a Turtle Pond partján

 

Sedwick egykedvűen bámulta a tó víztükrét. Kissé buggyantnak tűnt, amiért ebben a szikrázó napsütésben öltöny visel, de az öreg már annyira megszokta, hogy kis híján még az ágyban is azt hord. Szíve még mindig a torkában dobog, ha arra a beszélgetésre gondol a kávézóban. Napokon keresztül újra és újra lejátszotta magában mi történhet, ha nem engedelmeskedik, s párszor majdnem beadta a derekát. A kíváncsiság azonban mindig is erősebben dominált benne, mint az ésszerűség, így a nehezebb s talán jóval veszélyesebb ösvényre lépett. Váratlanul jelzett a zsebében lapuló mobil. Sedwick nagy nehezen előhúzta s a világító képernyőre pillantott.

A KULCS BIZTONSÁGBAN VAN. MÁR NAGYON KÖZEL VAGYUNK. LÉGY ÓVATOS!

Az öreget láthatóan nagy megelégedéssel töltötte el az üzenet s finom mosollyal az arcán sétált odébb.

− Jobb, ha nem ugrál. − Szólalt meg egy ismeretlen hang a háta mögül.

Sedwick tisztán érezte a pisztoly csövét a gerince mellett s bár legszívesebben üvöltött volna a rémülettől, jobbnak látta, ha szót fogad.

− Csak nem akar megölni?

− Nem, ha ideadja a kulcsot.

− Ne is álmodjon róla.

− Meg akar halni? − Azzal még keményebben az öreg hátába nyomta a fegyvert, vigyázva rá, nehogy akár egy pillanatra is előtűnjön a karjára terített kabát alól.

− Ha nem adja ide a kulcsot, akkor is megszerzem.

− Sosem találja meg.

− Fogadjunk. − Azzal a férfi finoman meghúzta a ravaszt, s a hangtompítós Berettából, apró pukkanással az öreg testébe fúródott a golyó. Sedwick éles, semmihez sem fogható fájdalmat érzett a hátából kiindulva egész a mellkasáig. Támadója egy pillanat alatt eltűnt a közeli fák között, magára hagyva agonizáló áldozatát. Sedwick mukkanni sem bírt a száját elöntő vértől s reszketve, görcsök közt sínylődve terült el a kiszáradt fűben. Elmosódott körülötte a világ s lelki szemei előtt villámgyors montázsként tűnt fel az édesanyja, a kislánya, a kutyája, míg végül már csak a mindent elöntő sötétség maradt.  

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„P. Adams: A Roosevelt – Dosszié (ebook)” értékelése elsőként
X