Nyírfalvi Károly: Mindelej (ebook)

950.00 Ft

A Mindelej régi és új, kissé elfeledett, szándékom szerint kissé delejes, az érzetekre ható költemények laza gyűjteménye, sok képpel, és kevés mankóval.
Elsőre talán nem olvasóbarát anyag, de igazából csak annyit vár az olvasótól, hogy olvasson, és merjen érezni, és elképzelni, szabadon asszociáljon, esetleg gondolja tovább, nagyképűen azt is mondhatnám, költészet drog helyett, kicsit elemelkedve és visszazöttyenve a talajra, úgy fél méternyire a valóságtól.
Egyetlen hosszabb mondatban ennyi, az anyag nagyjából húsz évet ível át, és lehetne több kis kötet is, de igyekeztem viszonylag koherens anyagot összerakni a látszólagos kevertsége ellenére is, ami összetartja: a szerző, és a szelíden delejező szándék.

Nyírfalvi Károly

Leírás

 

Delej

 [1]
Egy árva facsemetét kertem sarkán
leszúrok még, egy életképes karcsú
nyírfát, a véletlen egybeesés, a
kegyetlen őszinte jelkép hajt erre.
Hajnalban ások, ültetek, délben
locsolok, este teázom, s várom
árnyát a csenevész törzsnek, alig
égbeszökő koronának, pihenek,
várok, várok, pihenek, címerem
egyetlen fa lehetne a mélysötét
vagy hófehér űrben.

 [2]
Sminkmesterem a félelem, arcom
mészfehér, rejtőzni a természet
tanít. Ki égbe néz, napot lát, ki
bokrok mélyére, angyalarcú férfit,
ki felnőni nem tud, nem akar, de
mindenre emlékezik, nagy kerek
szemet ragaszt a hátára, a jövő
nem kenyér néki, nem szánt és
nem arat. Folyóparton ül, köveket
dobál és számlál, halakhoz beszél,
víz tükrében senkit nem lát.

 

[3]
Kietlen utcákon hazahurcolni
emlékeim. Milyen évet írunk?
Ami tegnap történt? Nem emlékszem.
Összezavarodott az idő, benne
mi újszülött felnőttek. Száradni
kitett ruhák a záporban, ronggyá
ázott bélyegek az ablakpárkányon.
Mit kezdtem el, mikor fejezem be?
A fiókok mértani pontossággal
kimért rekeszeiben pontosan olyan
a rend, mint a fejemben.

 

[4]
Mindig esőben költözünk, néhányra
nem emlékszem pontosan. Nedves
ruhában végigcsorgott a lé az
arcomon, kézzel nem fogható a
pillanat. Magyarázkodni minek?
Így alakult, előbb pakoltunk, aztán
esni kezdett, s akkor már nem lehet
félbehagyni. Élni kell, ha már… Lakni
is. S ha még újra esőben, gyorsan,
kapkodva. A hangulat szavakba
nem fogható.

 [5]
Mit megnevezel, foglyoddá teszed,
megszelídül, és kezedre játssza
léte rejtélyes értelmét. – Miféle
enervált készülődés, ahogy szemem
dörzsölöm, kezem forró koponyámra
kulcsolom, homlokom erősebben
lüktet, nem értem, talán már nem is
akarom. – A vers egyetlen lélegzet,
akár a kavics, mikor a vízbe
csobban, akár a kavicsokra is
írhatnám a szavakat…

  [6]
Végezetül magamra maradtam,
történt valami, s azóta fészket
vert bennem az űr, a zűrzavar, s én
kábán ődöngök a szobákon át,
utoljára még rendet rakok,
felidézem mítosszá feslett múltam
néhány percét, próbálom rendezni mindazt,
mi megtörtént, kopott bőröndbe
hajigálom látszólag fontos tárgyaim,
leülök a homályba burkolódzó
lakásban, majd nagyon lassan kilépek…

 [7]
Végezetül magamra maradtam,
egy percre némán leülök; elmegyek
hát sötét odvamból a sápadt fény
felé, a falak mögül kerge
sörényű fák nyargalnak az égbe,
hajamba markolva velük száguldok
én is, leszállok a téren, a ház
előtt, leülök egy padra, és a
távolból őrzöm álmaid, kezed
melegét, eszembe jut minden el-
játszott esély…

  [8]
Nevezz szürke eminenciásnak,
taníts szerénységre, lopd el ékeim,
idézőjelet se halljak, ha mondod
őket, nem fontos, ki említi, csak hogy
mit, s hogy halkan suttogd a fülembe
a hajnali csodákat, a pacsirta
röptét, a lefetyelő kutyát, az
üres fürdőszobát, a széthúzott
függönyt, mindenben ott vagyok, voltam,
leszek veled és mással szürkén és tündöklőn.

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Nyírfalvi Károly: Mindelej (ebook)” értékelése elsőként

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

X