Lia Pelars: A puding próbája a nyelés

Értékelés 5.00 az 5-ből, 2 értékelés alapján
(2 vásárlói értékelés)

2,350.00 Ft

ISBN: 978-615-5437-15-1
Formátum: Nyomtatott kiadás
Kiadó: E-book Könyvház és Kiadó
Méret: A5
Oldalszám: 284
Ár: 2350 Ft

Compare
Cikkszám: 978-615-5437-15-1

Leírás

A puding próbája a nyelés

Amatőr társaság nyakába szakad az Europol nemzetközi konferenciájának megszervezése.

Helyszín a napfényes görög sziget: Korfu.

Igaz, télen, mikor még az időjárás is másik arcát mutatja. Bakik, félreértések, hétköznapi megrögzöttségek keverednek a nem mindennapi események közé.

Fordulatos, szellemes, humoros.

Vigyázat! Hangos felröhögést válthat ki!

 

Részlet a könyvből:

 

A nagyi kis híján lenyelte a csikket a döbbenettől, mikor begördült a háza elé a bútorszállító.

– Ki akar már megint hozzám költözni?

Ez volt az első gondolata. Már indult is, hogy elzavarja a kellemetlenkedőket.

– Meghoztuk a kanapét, asszonyom! – rikkantotta egy sebhelyes arcú paprikajancsi a volán melletti ülésről, lifegő cigarettacsikkel a szájában.

– Semmiféle bútort nem rendeltem! – kérte ki magának a nagyi.

Martellék, itt ez áll! – erősködött a marcona. – Rotterdamból hoztuk el idáig! Itt írja alá! – ugrott ki az autóból.

– Nem rendeltem bútort, fiatalember, ezért nem tudom magának aláírni – kötötte nagyi a kutyát a karóhoz.

– Nekem elég lesz három iksz is – röhögött.

Ajka mögül kitekintett a több helyütt fogatlan ínye.

– Azon én már túl vagyok, fiatalember! – hordta le a nagyi. – Biztos a lányom rendelte. Ő szeret vásárolni. Vigyék át az ő házához!

– Ha kifizeti a plusz fuvart asszonyom, mi odavisszük – vihogta.

– Vagy ide letesszük az ajtóba.

A nagyi pukkadozott a méregtől.

– Itt kint nem hagyhatják! Szállóvendégeim vannak! Vigyék be a konyhába átmenetileg! Amit tőlem Susie kapni fog!

A teherautóból kiszállt a másik marcona is. Lyukas ruházatot és dokksapkát viselt. Leszuszakolták a szófát a ponyvás kocsiról. A kacsaúsztató felé lambadáztak vele. Nagyi folyamatos szitkok között a nagy ciprusfa ajtót tartotta, míg a szófa eleje betáncolt az előtérbe.

A kanapénak azonban cifra dizájnja volt. A heverke másik végén egy görgő nekivágódott az ajtófélfának. Hinni sem akartak a szemüknek az urak, ezért újfent nekicsapták

– Ez nem fér be! – nyögött a dokksapkás.

– Az lehetetlen! – felelte a másik. – A vevő lemérte.

– Maguk a lányomról beszélnek? – kérdezte a nagyi a konyhaajtóból. – Ő annyira nem tud mérni, hogy azt hiszi, egy méter, az pont akkora, mint a méteres kalács. Szereljék le a görgőt és akkor befér!

– Nem nyúlhatunk mi ahhoz, kis kezit csókolom, mert mi nem bútorasztalosok vagyunk, hanem fuvarosok. Odavan a garancia róla, ha mi itten megszereljük! – szuszogott a fogatlan.

Az ajtó nyílásában, éppen a kint és a bent között letették a kanapét a küszöbre.

– Beszorultam, Johann! – röhögött bent a dokksapkás.

Átmászott a kanapén, sikerült kijutnia. A nagyi toporzékolni kezdett az előtérben.

– Én mindjárt olyat mondok – toppantott –, hogy most három lesz belőle! Csak nem hagyják itt nekem félúton?

A hangja egyre magasabbra váltott.

– Hát, abba nem ment bele, hogy kint maradjon. Be meg nem fér, ugye. Meg kell várnunk itt a bútorasztalost. Az leszereli a görgőt, aztán meg betoljuk szépen – tárta szét a karját Johann.

– Nekünk se jó ez most, higgye el, kis kezit csókolom! Mennénk mi is mán haza.

Így esett, hogy a sajátos lakberendezést Malvin látta meg először.

Hét óra lehetett, mikor a delegációs autó a Martell ház elé ért.

– De kiültek! – nevetett Igor, aki utoljára szállt ki. – Mi is épp azt beszéltük az ezredessel – folytatta –, hogy jó volna még szalonnát sütni a kertbe’, mielőtt a belügyi attaséhoz átmennek. A koszt most igen semmit se ért a hotelbe’.

– Szalonnát akarnak sütni?! – döbbent meg a nagyi.

– Hát! – felelte Igor. – Utolsó este ez mán nekik, meg éhen is maradtak. Az attasé kilenckor már nem eteti meg őket, mert csak elköszönni mennek. Úgyhogy a szalonna jó volna.

– Süssenek! – felelte a nagyi büszke ábrázattal. – Kerti bútor is van hozzá! – mutatott a kanapéra. – Én a magam részéről ezennel kapitulálok!

Mikor Susie a Flower Powerrel begördült, a lányokkal és Juannal együtt, nem jutottak szóhoz a meglepetéstől.

A kertben tábortűz égett.

A vendégek Igorral, két idegen férfivel és Malvin felügyelővel nyársra húzott szalonnát sütöttek.

A bejárati ajtó küszöbén keresztben egy vajsárga kanapé pihent, melynek az udvarra kilógó végén a nagyi ült arisztokratikus tartásban. Közben teázott.

Az udvaron egy ponyvás kocsi állt. Fedezékében a gyerekek voltak. Egy odavetett raklap tetején állva Bubi épp a szoknyáját emelte fel Florian felé.

– Bubi, drágám! Azonnal hajtsd le a szoknyádat! – kezdte Susie, mert a döbbenettől ő jutott szóhoz legelébb. – Mit csinálsz?!

– Azt játszottuk Floriannal, hogy én vagyok a kacifánt. Mindjárt születik a kisbabám – felelte Bubi szemlesütve.

Meghúzta a pólója alól kilógó maci lábát.

– Mama, te miért itt teázol?

– Az a fura tán, hogy én teázok?! – indította nagyi a sortüzet. – Az bezzeg nem fura, hogy min ülök és hol?!

– Valami nyugtatót kéne neki adni, Susie, mert vérben forog a szeme! – súgta oda Juan.

– Mama, kelj fel innen! Kérlek, ülj át máshova! Juannal szabaddá tesszük a bejáratot.

– Egy tapodtat sem megyek, lányom! Kanapét vett nekem a gyermekem, és én most örülök neki! – vicsorgott.

– Főzök neked még egy teát, mama – ajánlotta Juan.

– Meg nem iszom a kotyvalékodat! – kiabálta magából kikelve.

– Mama, a dobhártyám! – tette kezét a fülére Juan. – Ha vége van ennek a csinnadrattának, mennem kell a fül-orr-gégére.

– Hová? A falu végére? – nézett rá csodálkozva Susie.

– Gyere te is, szerintem!

– Majd meglátom – tűnődött el Susie. – Eredetileg orvoshoz akartam menni.

– Ez is lesz olyan jó – nézett rá részvéttel Juan.

A bokrok felől neszelés hallatszott.

Igor lépkedett feléjük telitöltött vizespohárral a kezében.

– Az ukrán ezredes úr küldi a mamának. Váljék egészségére! Egy dalt fog énekelni mindjárt, ami az ukrán mamákról szól.

Ahogy a mondókáját lezárta, belépett a jobbján álló leanderbokorba. Kevéske hatásszünet után egyet visszalépett. Biccentett a bokornak, majd visszatámolygott a tábortűz mellé.

– Idegenekben jobban megbízok, mint a saját családomban! – mondta nagyi dölyfösen.

Előbb magasra emelte a poharat, aztán egy szuszra kiitta. Minden erejét össze kellett szednie, hogy ne köhögjön, mert a vodka igen erős volt.

– Egy pohár víz… Kedves tőlük! – mesélte tovább légzőgyakorlatok közepette. – Tudták, hogy nem iszom – nyitogatta szemeit, hogy az összegyűlt könnye hamarabb elpárologjon. Hátradőlt a kanapén.

A bokrok mögül a tűz pattogása mellett bús dal hangja szállt fel az ukrán mamákról.

– Telefonálj Dr. Alexakisnak! – súgta Susie Juannak. – Én hozok egy takarót az emeletről.

 

Lia Pelars: A puding próbája a nyelés termékről 2 értékelés

  1. Értékelés: 5 / 5

    Kriszta

    Nagyon vicces könyv, sokat nevettem. A metrón furcsán néztek az emberek 🙂 Irónia, paródia, komédia. Mindenkinek jó szívvel ajánlom, ebben a februári szürkeségben remekül elűzi a melankóliát! 🙂

  2. Értékelés: 5 / 5

    Csillu

    Szuper! Igazi felhőtlen szórakozás. Csillagos ötös!

Mondd el a véleményed