Koncz László: Léleksétáltatás

600.00 Ft

ISBN: 978-615-5437-59-5
Oldalszám: 61 oldal
Méret: A5
Ár: 600 Ft
2.5 Euro
3.6 USD

Compare
Cikkszám: 978-615-5437-59-5

Leírás

Léleksétáltatás

Csillaghullás

 

 

 

Éji-titkot mentünk lesni ketten

– nyáreste, s az első randevúnk volt –

vonzott az égbolt, s az „Ismeretlen”,

szívem különös, új ritmust dobolt.

A csend átölelt, s halk volt a hangunk

– kéz a kézben vitt a hátán a part –

kondult a torony vasa alattunk,

és a feltámadó szél sem zavart.

 

 

S bár bántuk a roppant felhőgályát,

– mi sötét gőggel fölénk evezett –

s hogy nem láttunk csüngő tömegén át,

sem eget, sem a „tűzkarc” sereget.

De elkápráztattak más csillagok

– két ragyogón fénylő, zöld drágakő –

s szemedben ott vibrált ezernyi ok,

mitől hihettem, megállt az idő.

 

 

Majd a csendben lassan esni kezdett

– olyan augusztusi, lágy eső –

és nem bántam hogy az éjből ez lett,

s a „zuhanók” nem kerültek elő.

Nem titkokat fedett fel az este

– rá az égiek nem adtak okot –

de téged s engem összekeverve

azon az éjen minket alkotott.

 

Az én birodalmam

 

Ha egyszer, majd megállok egy pillanatra,

a felkavart por lábaimhoz leül,

s mint jó kutya figyelne, mit tesz a gazda,

hogy törli homlokát, hogy pillant körül.

A múlt ösvénye épp csak sejlik mögöttem,

– rajta alig hagytam látható nyomot –

s az a pár összegyűrt emlék a zsebemben,

csak az tudja, hogy valaha jártam ott.

S mit hoz a jövő? Csábít az ismeretlen

– bár hajszolt lelkem most nem kalandra vár –

árnyékot fest mögém, és fényt gyújt előttem,

nem törődve azzal, hogy valami fáj.

Én csak tűnődnék még itt a domb tetején,

nem néznék hátra, nem vágynék előre,

– bár biztos csalogató lenne a remény –

most elpihennék békén, hátradőlve.

 

 

S elnézném, miként ringanak a pitypangok,

– a zöldbe szórt ezernyi sárga virág –

s ahogy a nap simítja a horizontot,

mint szerelmes kéz, ha átjárja a vágy.

S lebegő illatok fülledt kavalkádja,

hagynám hogy átöleljék bozontos fejem,

s víg szélkisasszonyok körülöttem játszva,

csókot adnának, milyet még senki sem.

 

És ezüst fényt szürcsölnék a hold kezéből,

csipetnyi csillagporral fűszerezve,

álmodnék a csendben megint oly időkről,

mikor nyár ölelt minket minden este.

S csodálnám hogy bontja a hajnal éj sátrát,

hogy suttog bíbor szerenádot az ég,

Falánk Idő, itt olyan nyugalom jár át,

kérlek hagyj, kicsit megpihennék ma még.

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Koncz László: Léleksétáltatás” értékelése elsőként