Knizner B. Sylvia: Etikából elégtelen (ebook)

Akció!

1,099.00 Ft 549.00 Ft

Amikor egy jó kiállású, magas, erős, domináns, szexcentrikus férfi áll egy visszafogott, védtelen lány előtt, nem csoda, ha a lány porrá hullik, és feladva józan gondolkodását, visszafogottságát, átformálódik egy telhetetlen vadmacskává. Ragaszkodása nem csak a szexre orientálódik, hiszen szívében mindig is helye volt tanárának. De mi várható egy etikát tanító, de az etikát semmibe vevő pasitól, akit a szíve helyett a férfiassága irányít?

Leírás

“Atya ég! Ott helyben elolvadtam, és szinte éreztem, ahogy cseppenként szippant be magába a föld. Képtelen voltam mozdulni, csak áhítattal néztem markáns, szép vonásait, csillogó szemét, és arra vártam, hogy… fogalmam sem volt, mire, de képes lettem volna ott helyben megadni neki mindazt, amit kívánt. Hát nem erre vágytam? Hát nem abban reménykedtem, hogy akar engem, hogy vágyik rám? Na jó, nem pont így, mert szavai csupán a testi érintésre vonatkoztak, nem a szerelemre. De kit érdekelt? – Gyere! – intett befelé, én pedig engedelmesen követtem, akár egy rab, mintha saját akaratom semmivé foszlott volna perszelő tekintetétől. A szobájához tartottunk, de számomra teljesen mindegy volt, mert bárhová vele mentem volna. Kinyitotta az ajtót, és miután mindketten beléptünk, kulcsra zárta. Zavartan, de boldogságtól ittasan megálltam, nem mentem tovább. Kicsit olyan érzés volt, mintha nem is én lettem volna, mert ezt a csajt, aki tele van várakozással, örömmel és égbe kiáltó vágyakozással, nem ismertem. A fellegekben jártam, és ámulva néztem. Éreztem, ahogy ujjait végighúzza előbb a vállaimon, a karjaimon, majd a csípőmön, és egyre lejjebb. De abban a pillanatban, hogy keze elérte a combomat, a ruhám alá nyúlt, és lehúzta a bugyimat, amivel együtt ő is megindult lefelé, és térdre ereszkedett előttem. Elszállt az agyam. Mintha mély köd lepett volna el, és ahelyett, hogy lassan oszlana, egyre sűrűbbé vált. Nem gondolkodtam, mert képtelen voltam rá. Ez a valami, ez a furcsa érzés, amit kiváltott belőlem pusztán ennyivel, hatalmasabb volt nálam. Remegett a testem, a lábaim gyengültek, mintha valami betegség kapott volna el. Pihegtem, pedig még csak a ruhám alját emelte fel. Nem mertem ránézni, inkább behunytam szemeimet, és vártam, hogy hamuvá porladjak. Felnyögött, mikor láthatóvá vált számára csupaszságom, amit még otthon borotváltam le, és mostanra apró szőrszálak borították. Éreztem leheletét előbb az ölemen, majd lazán összezárt combjaimon. A ruhám meglebbent, ahogy elengedte, és az alját hagyta a fejére esni. Akár egy sátorba, úgy bújt alá…”

Érdekelhetnek még…

Vélemény, hozzászólás?