Id. Boér Péter Pál: Nagyító alatt (ebook)

800.00 Ft

Előszó

Azaz: Elő a szóval.
Boér Péter Pál szavaival, melyek folynak-folynak. Élő szavak Boér Péter Pál szavai, mert saját életének tapasztalatait gyűjti csokorba, ezek képezik az abszurd, a novella, az egyperces írások felé az olvasót húzó szavait.
Elő szó. Élő szó.
Egy embertől, aki lehetne Örkény is (egypercesek) Hawking is (filozófia), Merényi is (abszurdok).
A szerző ötvenegy éves, de egy százéves tapasztalatával, a saját életéből merített, illetve azok alapján kitalált történetekkel szórakoztatja az olvasót.
A gyűjteményben azonban negyvennél is több kis történet hagyja magát olvasni, sokszor letehetetlenül, időzavartól nem befolyásolva.
Olvass olvasó, és tanulj ezekből a tapasztalatokból!

Dr. Kun-Szabó Tibor
ny. egyetemi docens,

kémiai tudományok kandidátusa

Leírás

Satuban

János, ahhoz már túl sok mindent átélt, hogy bármin meglepődjön, így engedelmesen szorította be fejét a termetes főnővér hatalmas keblei közé, akinek ez láthatóan nem volt ellenére. Ha választhatott volna, kihagyja ezt az átmeneti idillt, vagy legalább az osztályos nővérkét választja, aki a tálcán, göndör mosollyal, mintha csak egy manikűr szalonban szépítkezésre készülnének, tartotta kezében a műszereket.
– Rakja fel barátom a praclijait a főnővér fenekére!
Meghökkenni nem tudott, egyszerűen cselekedett, és a megrendült főnővér csípőjét átfogta. Még mindig azon morfondírozott, hogy az osztályos nővér alkalmasabb lenne, egyrészt vonzóbb az efféle futó kalandokra, másrészt, ha már a kebleket satunak használják, hogy a fejét, mintegy ékbe szorítva rögzítsék, valahogy a méret is megfelelőbbnek látszott. Ronda nagy volt a tű, annyit még észlelt,aztán már csak a levegővétellel foglalatoskodott. Dús keblek  között nem könnyű az ember élete, ami a lélegzést illeti!  Egy őskori nyírógéppel két tincset levágtak tarkóján a fürtjeiből, majd jódos tamponnal történő sterilizálás után kezdődött az akció.
Lassan leengedte kezeit a főnővér fenekéről, részéről az idill véget ért.
A doki unszolására megpróbálta felemelni, a gravitáció által rendesen lefelé vonzott, súlyos, elgyengült kezeit, nagy nehezen ismét a kijelölt helyre rakta, majd szép csendesen, észrevétlenül végigsimítva a főnővér hátsóját, az erejét vesztett kezeket ismét hagyta lecsúszni.
– Kérem, barátom, tegye vissza a kezeit, ez itt a procedúra! Remélem, nem szédül?
– Dehogy szédülök!
– Ha elmozdul, baj lehet.
– Nem fogok elmozdulni, satuban van a fejem, nem látja doktor úr?
A medikus lányok harsány kuncogásba törtek ki, nekik ez egy esettanulmány volt. János mérnökként, miután a tűt bevezették, azon spekulált, hogy ekkora hosszúságú szerszám olyan frekvenciájú mozgásszámmal, ide–oda illesztgetve, ha beletörik a tarkójába, neki annyi…
– Tegye vissza a kezeit, legyen szíves, különben nem tudom, hogy jól van–e, vagy rosszul!
– Nagyon jól vagyok doktor úr.
– Akkor mi a baj?
– Semmi, csak töprengek.
A medikusok, a nővérek és a doktor is hahotáztak.
– Ez a legjobb, amit most tehet. És min töpreng?
– Azon, ahogy átvezette a tűt a tarkómon recsegve, ropogva, ugyanilyen recsegés–ropogás az egész élet.
Rövid, gondolkodásra serkentő csend után, kuncogás, hahota ismét…

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Id. Boér Péter Pál: Nagyító alatt (ebook)” értékelése elsőként
X