Hesz Tamás: Fejvadászok

1,550.00 Ft

Compare

Leírás

Fejvadászok
Szociográfiai regény és tanulmány, a mai magyar munkaerő-piacról, a rendszerváltás után, a gazdaságválság idején, a 2006-tól -2012… – Munkáltatók-munkavállalók, kölcsönkereskedők! – Állam és polgárjogok ütközetben. Haszon- termelés, természetes szelekció! A külső perifériára szorított társadalmi rétegek egybeolvasztása, irányítása. A folyamatos továbbképzés rendezési elveinek újra-gondolása. Minősítési dilemmák – humánum – üzlet.

FEJVADÁSZOK
– Hesz Tamás „Fejvadászok”című kisregénye naturalista irodalmi mű. Az olvasó, ha munkanélküli, ha kisvállalkozó, ha újgazdag, ha hányatott életű, akár gondolhatja olvasás közben, ez az írás rólam szól. No és, ha nem választékos a stílusa, hanem mondja amit -, és ahogyan -, gondol, ami és ahogyan a szájára jön, akkor is otthon érezheti ma-gát a történetben.
– Hesz Tamás nem bajlódik jellemábrázolással, nem ér-dekli őt a környezet leírása, a kisregény csak dialógusokból építkezik. Ami a beszélgetések során kiderül a beszélő emberekről, arról a helyszínről, ahol a szavak megszületnek, abból lehet jellemekre, helyszínekre következtetni. – Két vállalkozás szereplőiről szólnak a történetek, egészen az utolsó oldalakig nem derül ki, hogy a férfi főszereplő -, Kajtácsi Árpád, becenevén Pera -, és a szerelmi kalandból feleséggé vált asszony – Mónika -, személyén kívül összeköti-e a két vállalkozást valami. A kisregény olvasása közben lehet találgatni… – Az egyik vállalkozás szereplői együtt indultak annak idején a főiskolán, sorstársak voltak. Az természetesen azonnal kiderül, hogy napjaink Magyarországa a helyszín és az író saját véleménye is lehet az, amit a megcsömörlött szereplők mondanak:
„Akár valami haláltánc, néha olyan nevetséges… miért is küzdünk Vera… mi is a lényeg?!
– Hát már nem emlékszik a főiskolás időszakokra, én még igen…!
– …És mi volt az, talán beugrik?!
– A Hatalom!”
A részletekben nem válogató, lassan hömpölygő történetben időnként felsejlik a környezet:
„Mindenhol ugyanaz a kép fogad: csalódás, forradalom szagú helyzetek, kíméletlen bánásmód, rögeszmés utasítások, értelmet-len agresszivitás! Sokszor elgondolkodom, mi lesz velünk, ha perdül egyet az ország? Mint valami súlyos brokátfüggöny lehullik a sok maszlag az égről felettünk! Mit fogunk tenni akkor…? Mihez kezdünk? Hová megyünk?”
– Azt is megéltük mindnyájan, hogyan alakultak a magánosítással a gazdasági közállapotok:
– „Mit gyártottatok?
– Traktorokhoz tengelyeket. De elcsépelték az üzlet javarészét
– Hogyan?
– Áthajították a terveket a határon, odaát meg elkapták, és azóta túrják a kokszot… miért is ne?!
– Jól van, ne sírj má! Aki sír, attól el kell venni! Ismered a mondást?
– …Nem sírok, csak bosszant. Kiszedték a magyar kézből, mintha az nem lenne elég erős!
– Nem az volt a baj, a munkadíj… az lett olcsóbb, a miatt kerültek át.
– Tudom én is! De attól, hogy tudom még nem változik semmi!
Te nem ismered a lehulló szikra varázsát, ahogy zuhog le a folyékony láva!… ott csurog le előtted!”
– Az első helyszínként szereplővállalkozás tulajdonosai, kisemmizik a dolgozókat, átjátsszák a vállalkozást külföldi tulajdonosnak…
Mónika -, nem tisztázott megveretése után -, visszatér a volt munkahelyére és így számol be férjének a tapasztaltakról:
– „Leesett az állam a múlthéten. Akár valami emésztési láncolat… hihetetlen!
– Mire gondolsz kicsim?
– Először kezdődött a nagyobb értékesebb gépekkel, azokat el-vitte a főnökség: Ligeti Ádám, Anita stb. A középkategóriára be-jelentkeztek a csoportvezetők; képernyők, nyomtatók, íróasztal támlásszék. – Mikor már ez sem volt, jöttek a benti melósok: kalapács, munkapad, fűrész, állványos fúró, millió apróbb szerszám és azok tartozékai! Akár a kinti vad élővilágban. Egyfajta hierarchián alapuló tápláléklánc! Pénteken ott álltam földbegyökerezett lábakkal, a síri üres gépcsarnokban… tudod mi az elkeserítőbb? Amitől az embernek kicsordul a könnye?
– Mi az, kicsim?
– Hogy nem maradt ott egyetlen cucc sem, amihez köze lehet-ne a mi pöttöm kis országunknak! Semmi! Még a dohányzást tiltó tábla is „No smokking!”…
– Sejted az okát?!
– Persze, hogy sejtem kicsim: az anyáink, nagyanyáink az el-múlt száz évben több mint négy nyelven kértek elnézést és bocsánatot azért, mert élni akarnak a saját hazájukban, mint a külföldiek nálunk, vendégségben.„
A kisregény végén összetalálkoznak a laza szálak. Az új vállalkozásban -, ez már a harmadik -, megjelenik az elsőből megemlíthető tőkés társ és a kirúgott asszonyból, Mónikából, „fejvadásszá” lett munkaerőt keresőnél, munka-nélküliként, munkát keresőként megjelenik a lezüllött volt
tőkéstárs asszony, akinek a sok gonoszság mellett, éppen a „fejvadásznak” juttatott félmillió forintos „maradvány-pénz” átutaltatása az egyetlen pozitív tette.
– A kisregény nem fejeződik be „minden szép, minden jó, mindennel meg vagyunk, meg leszünk elégedve” hangulattal.
– „Árpád, az egész ország fuldoklik a szemétben… mi csak…
– Ti pedig gondolkodás helyett a maradékot is kiöntitek.
– Árpikám, ez nem az én dolgom! Nem fogok mások helyett söprögetni, elég nekem a saját portámon rendezkedni!”
– A kisregény eredeti stílusa jól szolgálja a kilátástalanság sugallatát.
Dr. Halák László író

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Hesz Tamás: Fejvadászok” értékelése elsőként